9. Ezt a drága illatszert jó áron el lehetett volna adni, a pénzt meg a szegények között szétosztani!”
10. Jézus észrevette, miről beszélnek, és ezt kérdezte: „Miért bántjátok ezt az asszonyt? Hiszen nagyon jót tett velem!
11. Szegények mindig lesznek köztetek, de én nem leszek mindig veletek.
12. Amikor rám öntötte ezt az illatszert, azzal már a temetésre készítette elő a testemet.
13. Igazán mondom nektek: az egész világon, ahol csak hirdetni fogják az örömhírt, azt is elmondják majd, amit ez az asszony tett, és emlékezni fognak rá.”
14. Ekkor Iskáriótes Júdás, az egyik a tizenkét tanítvány közül, elment a főpapokhoz.
15. Ezt kérdezte: „Mennyit fizettek nekem, ha a kezetekbe adom Jézust?” Azok pedig harminc ezüstpénzt adtak neki.
16. Attól fogva kereste Júdás a megfelelő alkalmat, hogy kezükbe adja Jézust.
17. A kovásztalan kenyerek ünnepének első napján tanítványai azt kérdezték Jézustól: „Hol készítsük el számodra a pászka-vacsorát?”
18. Ő így válaszolt: „Menjetek a városba ahhoz a bizonyos emberhez. Ezt mondjátok neki: »A Mester üzeni: közel van már az időm. A te házadban tartom meg a pászka-vacsorát tanítványaimmal együtt.«”
19. A tanítványok megtették, amit Jézus mondott nekik, és mindent előkészítettek.
20. Amikor beesteledett, Jézus asztalhoz telepedett tizenkét tanítványával.
21. Evés közben ezt mondta: „Igazán mondom nektek: egyikőtök el fog árulni engem.”
22. Ekkor ők nagyon elszomorodtak, és egyenként megkérdezték tőle: „Ugye nem én vagyok az, Uram?!”