44. Így azután otthagyta őket, és újból elment. Harmadszor is ugyanazokkal a szavakkal imádkozott.
45. Ezután visszament a tanítványokhoz, és azt mondta: „Még mindig alszotok és pihentek? Látjátok, elérkezett az idő, amikor az Emberfiát a bűnösök kezébe adják.
46. Keljetek fel, és induljunk! Nézzétek, már itt is van, aki elárul engem!”
47. Jézus még beszélt, amikor megérkezett Júdás, aki a tizenkét tanítvány közé tartozott. Nagy tömeg jött vele, akik kardokkal és botokkal voltak felfegyverezve. A főpapok és a nép vezetői küldték őket.
48. Júdás, aki át akarta adni Jézust az ellenségeinek, előre megbeszélte velük, honnan tudják meg, kit kell letartóztatniuk: „Akit megcsókolok, ő az! Őt fogjátok el!”
49. Akkor Júdás egyenesen Jézushoz ment. „Köszöntelek, Mester!” — mondta, és üdvözlésképpen megcsókolta.
50. Jézus erre így felelt: „Barátom, tedd meg, amiért jöttél!”Ekkor az emberek körülvették Jézust, megragadták, és letartóztatták.
51. Jézus kísérői közül az egyik a kardjához kapott, kirántotta, rávágott a főpap szolgájára és levágta a fülét.
52. Jézus azonban rászólt a támadóra: „Tedd csak vissza kardodat a helyére! Aki kardot ránt, kard által hal meg!
53. Nem tudod, hogy kérhetnék Atyámtól akár tizenkét sereg angyalt is?
54. De akkor hogyan teljesednének be az Írások, amelyek szerint mindennek így kell történnie?”
55. Ezután pedig a tömeghez fordult: „Kardokkal és botokkal jöttetek értem, hogy elfogjatok, mintha rabló lennék?! Minden nap ott ültem a Templom területén, tanítottam, és nem fogtatok el.
56. De azért történt minden így, hogy beteljesedjen, amit a próféták megírtak.” Ezután minden tanítványa otthagyta őt, és futva menekült.