36. Jézus ezután elment a tanítványaival egy olajfaligetbe, amelyet Gecsemánénak neveztek. „Üljetek le itt, amíg én elmegyek imádkozni!” — mondta nekik.
37. Pétert és Zebedeus két fiát azonban magával vitte. Szomorú és nyugtalan lett.
38. Ezt mondta nekik: „A lelkem olyan szomorú, hogy majdnem megöl ez a szomorúság. Maradjatok mellettem, de ne aludjatok el!”
39. Majd kissé előrement. Arccal a földre borult, és imádkozni kezdett: „Atyám! Ha lehetséges, ne kelljen kiinnom ezt a poharat! De ne úgy legyen, ahogy én szeretném, ha nem, ahogy te akarod!”
40. Ezután visszament három tanítványához, de azok közben elaludtak. Azt mondta Péternek: „Még egy órát sem tudtatok velem együtt ébren maradni?!
41. Virrasszatok velem, és imádkozzatok, hogy legyen erőtök ellenállni a kísértésnek! Mert a szellemetek azt akarja tenni, ami jó, de a testetek gyenge.”
42. Ezután másodszor is elment imádkozni, és ezt mondta: „Atyám, ha nem kerülhetem el ezt a poharat, és valóban ki kell innom, akkor legyen minden a te akaratod szerint!”
43. Amikor visszament hozzájuk, megint alva találta őket, mert nem tudták nyitva tartani a szemüket.
44. Így azután otthagyta őket, és újból elment. Harmadszor is ugyanazokkal a szavakkal imádkozott.
45. Ezután visszament a tanítványokhoz, és azt mondta: „Még mindig alszotok és pihentek? Látjátok, elérkezett az idő, amikor az Emberfiát a bűnösök kezébe adják.
46. Keljetek fel, és induljunk! Nézzétek, már itt is van, aki elárul engem!”
47. Jézus még beszélt, amikor megérkezett Júdás, aki a tizenkét tanítvány közé tartozott. Nagy tömeg jött vele, akik kardokkal és botokkal voltak felfegyverezve. A főpapok és a nép vezetői küldték őket.
48. Júdás, aki át akarta adni Jézust az ellenségeinek, előre megbeszélte velük, honnan tudják meg, kit kell letartóztatniuk: „Akit megcsókolok, ő az! Őt fogjátok el!”
49. Akkor Júdás egyenesen Jézushoz ment. „Köszöntelek, Mester!” — mondta, és üdvözlésképpen megcsókolta.