2. Közülük öt ostoba volt, öt pedig okos.
3. Az ostobáknál csak a mécses volt, de nem vittek magukkal tartalék olajat.
4. Az okosaknál nemcsak a mécses volt, ha nem korsókban olajat is vittek.
5. A vőlegény azonban később jött, mint ahogyan várták, ezért mind a tízen elálmosodtak, sőt, el is aludtak.
6. Éjfélkor azonban felhangzott a kiáltás: »Itt jön a vőlegény! Jöjjetek ki elé, és fogadjátok!«
7. Ekkor mind a tízen azonnal felébredtek, és rendbe hozták a mécsesüket.
8. Az ostobák azt mondták az okosoknak: »Adjatok egy kis olajat, mert mécseseink mindjárt kialszanak!«
9. De azok így válaszoltak: »Nem lehet, mert akkor nem lesz elég sem nekünk, sem nektek. Menjetek inkább az olajárusokhoz, és vegyetek tőlük!«
10. Mialatt az ostobák elmentek olajat venni, megjött a vőlegény. Azok, akik felkészülten várták, bementek vele a lakodalomba, az ajtót pedig bezárták.
11. Később megérkeztek az ostobák is. Kiáltozni kezdtek: »Uram! Uram! Nyisd ki az ajtót!«
12. De a vőlegény így felelt: »Igazán mondom nektek: Nem ismerlek titeket!«
13. Legyetek hát mindig éberek, mert nem tudjátok melyik napon és melyik órában jön vissza az Emberfia!”
14. „A Menny Királysága hasonló ehhez: egyszer egy ember külföldre akart utazni, és előtte összehívta a szolgáit, és egész birtokát gondjaikra bízta.
15. Egyiküknek öt talentumot adott, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, mindenkinek képességei szerint. Ezután elutazott.
16. Aki az öt zacskó ezüstpénzt kapta, azonnal üzleti vállalkozásba fektette, és újabb öt zacskó ezüstpénzt nyert vele.
17. Aki kettőt kapott, ugyanígy tett, és másik két zacskó ezüstpénzt szerzett.
18. Aki viszont egyet kapott, ásott egy gödröt, és oda rejtette az ura pénzét.
19. Hosszú idő elteltével hazatért a szolgák ura. Előhívta őket, hogy számoljanak el a rájuk bízott vagyonnal.