11. Nem az teszi tisztátalanná az embert, ami bemegy a száján, hanem, ami kijön a száján: vagyis, amit mond.”
12. Ekkor odamentek hozzá a tanítványai és ezt kérdezték: „Tudod-e, hogy a farizeusok felháborodtak azon, amit mondtál?”
13. „Minden növényt, amelyet nem mennyei Atyám ültetett, gyökerestől kitépnek majd” — válaszolta Jézus.
14. „Ezért ne is törődjetek a farizeusokkal! Hiszen vakok, akik a többi vakot vezetik. Ha pedig egyik vak vezeti a másikat, akkor mindketten gödörbe esnek.”
15. Ekkor Péter megkérte: „Magyarázd meg nekünk, mit jelent az előbbi hasonlat!”
16. „Hát még ti sem értitek?” — kérdezte Jézus.
17. „Nem értitek, hogy az étel, amely a szájon át bemegy, a gyomorba kerül, végül pedig kiürül onnan?
18. Ami azonban a szájadból kijön — vagyis, amit mondasz—, az a szívedből származik, és az tehet tisztátalanná!
19. Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosság, házasságtörés, szexuális bűnök, lopás, hazugság és gyalázkodás.
20. Ezek teszik tisztátalanná az embert, nem pedig az, ha nem végzi el a szertartásos kézmosást étkezés előtt.”
21. Jézus továbbment onnan Tírusz és Szidón vidékére.
22. Ekkor egy kánaáni asszony jött utána, aki azon a vidéken lakott, és így kiáltozott: „Uram, Dávid Fia, könyörülj meg rajtam! A leányomban gonosz szellem van, és nagyon szenved tőle!”
23. Jézus azonban nem válaszolt neki egy szót sem. Ekkor a tanítványai így kérlelték: „Küldd el ezt az asszonyt! Folyton utánunk jön, és kiabál!”
24. Jézus így válaszolt: „Az Atya engem csak Izráel népének elveszett juhaihoz küldött.”
25. Az asszony akkor Jézushoz jött, leborult előtte, és így kérte: „Uram, segíts rajtam!”