22. Ez a szellem a fiamat sokszor belehajszolta tűzbe-vízbe, hogy megölje. De könyörgök, ha tudsz valamit tenni, szánj meg bennünket, és segíts!”
23. Jézus így válaszolt: „Azt mondod: »Ha tudsz valamit tenni …« Minden lehetséges annak, aki hisz.”
24. A fiú apja sírva felkiáltott: „Igen, hiszek! De segíts rajtam, hogy ne maradjon bennem semmi kételkedés!”
25. Amikor Jézus látta, hogy egyre nagyobb tömeg verődik össze körülötte, keményen ráparancsolt a gonosz szellemre: „Te süketséget és némaságot okozó gonosz szellem! Parancsolom, hogy menj ki ebből a fiúból, és többé soha ne menj bele!”
26. A gonosz szellem hangosan kiáltozott, és rángatta a fiút, majd kiment belőle. A fiú úgy feküdt a földön, mintha meghalt volna. Olyannyira, hogy többen mondták is, hogy meghalt.
27. De Jézus megfogta a kezét, és talpra állította.
28. Ezután Jézus bement egy házba. A tanítványai megkérdezték tőle, mikor idegenek nem voltak velük: „Mi miért nem tudtuk kiűzni ezt a gonosz szellemet?”
29. Ő így válaszolt: „Ez a fajta semmi mással nem űzhető ki, csak imádkozással.”
30. Ezután tovább haladtak, és Galileán mentek keresztül. Jézus nem akarta, hogy az emberek megtudják, merre jár,
31. mert csak a tanítványait akarta tanítani. Ezt mondta nekik: „Az Emberfiát hamarosan kiszolgáltatják az embereknek, és meg fogják ölni, de három nappal a halála után fel fog támadni.”
32. A tanítványai nem értették, hogy miről beszél, de nem merték megkérdezni.
33. Ezután Kapernaumba mentek. Amikor már a házban voltak, Jézus megkérdezte a tanítványait: „Miről beszélgettetek útközben?”