3. Ha így, ahogy vannak, éhesen küldeném haza őket, összeesnének az úton, hiszen sokan közülük elég messziről jöttek.”
4. A tanítványok ezt felelték: „Lakatlan helyen vagyunk, messze a falvaktól. Honnan vegyünk ennivalót ennyi embernek?!”
5. „Hány kenyeretek van?” — kérdezte Jézus. „Hét” — válaszolták.
6. Ezután Jézus szólt az embereknek, hogy mind üljenek a földre. Majd kezébe vette a hét kenyeret, és hálát adott Istennek. Darabokra törte a kenyereket, és kezdte osztani a tanítványainak, hogy adják tovább a sokaságnak. Ők szét is oasztották közöttük.
7. A tanítványoknál volt néhány kisebb hal is. Jézus ezekért is hálát adott Istennek, majd odaadta nekik a halakat, hogy azokat is osszák szét.
8. Mindenki evett, és jól is lakott. Végül összeszedték a maradékot, és a darabokkal hét kosarat töltöttek meg.
9. Körülbelül négyezren voltak ott. Ezután Jézus hazaküldte őket.
10. Majd tanítványaival együtt azonnal egy bárkába szállt, és Dalmanuta vidékére ment.
11. Egyszer farizeusok jöttek hozzá, hogy vitatkozzanak vele, kikérdezzék, és próbára tegyék. Azt kívánták tőle, hogy mutasson nekik bizonyítékul valamilyen csodálatos mennyei jelt.
12. Jézus szíve mélyéből felsóhajtott, és ezt mondta: „Miért akar ez a nemzedék mindenáron valamilyen csodás jelt látni?! Igazán mondom: semmiféle csodát nem fognak látni bizonyítékul!”
13. Ezzel otthagyta őket, visszament a bárkába, és elindult a tó túlsó partjára.
14. A tanítványok eközben elfelejtettek kenyeret vinni magukkal. Csupán egyetlen kenyér volt velük a bárkában.
15. Jézus figyelmeztette őket: „Vigyázzatok! Tartsátok távol magatokat a farizeusok kovászától, és Heródes kovászától!”
16. A tanítványok maguk között tanakodtak, hogy miért mondta ezt Jézus. „Biztosan azért mondta ezt, mert nem hoztunk kenyeret!” — mondták.
17. Jézus tudta, hogy miről beszélnek, ezért megkérdezte: „Miért tanakodtok azon, hogy nincs kenyeretek? Hát még mindig nem értitek?! Ennyire megkeményedett a szívetek?!
18. Van szemetek, és mégsem láttok?! Van fületek is, de nem hallotok?! Nem emlékeztek?