11. Egyszer farizeusok jöttek hozzá, hogy vitatkozzanak vele, kikérdezzék, és próbára tegyék. Azt kívánták tőle, hogy mutasson nekik bizonyítékul valamilyen csodálatos mennyei jelt.
12. Jézus szíve mélyéből felsóhajtott, és ezt mondta: „Miért akar ez a nemzedék mindenáron valamilyen csodás jelt látni?! Igazán mondom: semmiféle csodát nem fognak látni bizonyítékul!”
13. Ezzel otthagyta őket, visszament a bárkába, és elindult a tó túlsó partjára.
14. A tanítványok eközben elfelejtettek kenyeret vinni magukkal. Csupán egyetlen kenyér volt velük a bárkában.
15. Jézus figyelmeztette őket: „Vigyázzatok! Tartsátok távol magatokat a farizeusok kovászától, és Heródes kovászától!”
16. A tanítványok maguk között tanakodtak, hogy miért mondta ezt Jézus. „Biztosan azért mondta ezt, mert nem hoztunk kenyeret!” — mondták.
17. Jézus tudta, hogy miről beszélnek, ezért megkérdezte: „Miért tanakodtok azon, hogy nincs kenyeretek? Hát még mindig nem értitek?! Ennyire megkeményedett a szívetek?!
18. Van szemetek, és mégsem láttok?! Van fületek is, de nem hallotok?! Nem emlékeztek?
19. Hány kosár maradékot gyűjtöttetek össze, amikor öt kenyeret szétosztottam az ötezernek?”„Tizenkettőt” — válaszolták a tanítványok.
20. „És amikor a hét kenyeret osztottam szét a négyezer ember között, hány kosár maradékot gyűjtöttetek össze?”„Hetet” — hangzott a válasz.
21. Majd ismét megkérdezte: „Még mindig nem értitek?!”
22. Azután megérkeztek Bétsaidába. Ott néhányan egy vakot hoztak Jézushoz, és kérték, hogy érintse meg.