3. Ez az ember a sírok között lakott, és senki nem tudta megkötözni, még láncokkal sem.
4. Már sokszor megbilincselték és leláncolták, ő azonban elszakította a láncokat, és széttörte a bilincseket. Senki sem tudta őt megfékezni.
5. Éjjel-nappal kóborolt a sírok között és a hegyekben, ordítozott és kövekkel vagdosta magát.
6. Már messziről észrevette Jézust, odaszaladt hozzá, és leborult előtte.
9. Ekkor Jézus megkérdezte: „Mi a neved?”Az így válaszolt: „Légió, mert sokan vagyunk.”
10. Majd könyörgött Jézusnak, hogy ne küldje el őket arról a vidékről.
11. A közelben, a hegyoldalon nagy sereg disznó legelt.
12. A gonosz szellemek így könyörögtek: „Küldj minket a disznókba, hadd menjünk beléjük!”
13. Jézus megengedte nekik. Így a gonosz szellemek kijöttek a férfiból, és a disznókba mentek. Azok pedig az utolsó szálig mind lerohantak a meredek lejtőn, egyenesen a tóba. Mintegy kétezer disznó fulladt bele így a vízbe.
14. A pásztorok, akik a disznókat őrizték, elrohantak, elhíresztelték ezt a városban és a környékén. Az emberek pedig eljöttek, hogy megnézzék, mi történt.
15. Amikor Jézushoz értek, látták azt a férfit, akiben korábban egész légiónyi gonosz szellem lakott. Rendesen fel volt öltözve, ott ült a többiek között, és teljesen épelméjű volt. Ezért nagyon megrémültek.
16. Akik szemtanúi voltak, hogy mit tett Jézus ezzel a férfival, és mi történt a disznókkal, elmondták a többieknek.
17. Akkor mindannyian kérték Jézust, hogy menjen el a vidékükről.
18. Jézus beszállt a bárkába. Ekkor a férfi, akiben korábban a gonosz szellemek voltak, kérte Jézust, hogy vele mehessen.