33. Még sok ehhez hasonló történettel tanította az embereknek Isten üzenetét. Annyit mondott nekik, amennyit meg tudtak érteni.
34. Mindig jelképes történeteket használt, ha tanította őket, de mikor egyedül maradt a tanítványaival, nekik mindent meg is magyarázott.
35. Ugyanazon a napon estefelé ezt mondta a tanítványainak: „Menjünk át a tó túlsó partjára!”
36. Otthagyták tehát az embereket, és elindultak azzal a bárkával, amelyben Jézus addig tanított. Más bárkák is követték őt.
37. Hirtelen erős szélvihar csapott le a tóra. A nagy hullámok átcsaptak a bárka oldalán, hogy az már kezdett megtelni.
38. Eközben Jézus a bárka hátsó részén aludt egy párnán. A tanítványok így keltették fel: „Mester, nem törődsz vele, hogy elsüllyedünk?!”
39. Ekkor Jézus felkelt, ráparancsolt a szélre és a vízre: „Csend legyen! Hallgass el!” Ekkor elállt a szél, és nagy csend lett.
40. Majd azt mondta nekik: „Miért féltek? Hogy lehet az, hogy nincs hitetek?!”