34. Ezt mondta nekik: „Olyan szomorú a lelkem, hogy ez a szomorúság majdnem megöl. Maradjatok itt, de ne aludjatok el!”
35. Ezután kissé előrement. Arccal a földre borult, és azért imádkozott, hogy ha lehetséges, ne kelljen átélnie azt a nehéz időt.
36. Így imádkozott: „Abba, Atyám! Neked minden lehetséges. Kérlek, vidd el tőlem ezt a poharat! De ne úgy legyen, ahogy én szeretném, hanem, ahogy te akarod!”
37. Ezután visszament a tanítványokhoz, de azok közben elaludtak. Péternek ezt mondta: „Simon, te alszol?! Még egy órát sem tudtál velem együtt ébren maradni?
38. Maradjatok ébren, és imádkozzatok, hogy legyen erőtök ellenállni a kísértésnek! Mert szellemetek azt akarja tenni, ami jó, de a testetek gyenge.”
39. Ezután Jézus megint elment, és ugyanúgy imádkozott, mint korábban.
40. Amikor visszament hozzájuk, ismét alva találta őket, mert képtelenek voltak nyitva tartani a szemüket. Nem tudtak Jézusnak semmit sem válaszolni.
41. Amikor harmadszorra ment vissza, ezt mondta nekik: „Még mindig alszotok és pihentek?! Most már elég! Eljött az idő, hogy az Emberfiát a bűnösök kezébe adják.
42. Keljetek fel, induljunk! Látjátok? Itt jön, aki elárul engem.”
43. Jézus még beszélt, amikor megérkezett Júdás, aki a tizenkét tanítvány közé tartozott. Kardokkal és botokkal felfegyverzett nagy csoport jött vele, akiket a főpapok, a törvénytanítók és a nép vezetői küldtek.