13. Később a zsidó vezetők Jézushoz küldtek néhány férfit a farizeusok és a Heródes-pártiak közül. Azt tervezték, hogy a kérdéseikkel csapdába csalják, és ráveszik, hogy valami rosszat mondjon.
14. Ezért megkérdezték: „Mester, tudjuk, hogy becsületes vagy, és nem törődsz azzal, hogy mások mit gondolnak rólad. Tudjuk, hogy nem vagy személyválogató, és amit Isten útjáról tanítasz, az is igaz. Mondd meg nekünk: helyesnek tartod-e, hogy adót fizessünk a császárnak, vagy nem?
15. Jézus azonban átlátott a képmutatásukon, és így válaszolt: „Miért akartok próbára tenni? Hozzatok ide egy ezüstpénzt, hadd lássam!”
16. Kezébe adtak egyet, ő pedig ezt kérdezte: „Kinek a képmása és neve van rajta?” Azok válaszoltak: „A császáré.”
17. Akkor Jézus azt mondta: „Akkor adjátok meg a császárnak, ami a császáré, Istennek pedig azt, ami Istené!” Ezen a válaszon nagyon megdöbbentek.
18. Ezután néhány szadduceus jött hozzá. Ők azok, akik azt mondják, hogy nincs feltámadás. Megkérdezték Jézust: