12. Amikor másnap elindultak Betániából, Jézus megéhezett.
13. Már távolról meglátott egy lombos fügefát. Odament, hogy megnézze, van-e rajta gyümölcs. De csak leveleket talált, mert még nem volt a fügeérés ideje.
14. Jézus megszólította a fügefát: „Soha többé ne egyen rólad senki gyümölcsöt!” Ezt a tanítványai is hallották.
15. Ezután bementek Jeruzsálembe. Amikor beértek a Templom területére, Jézus kizavarta azokat, akik ott árultak és vásároltak. Felborította a pénzváltók asztalait és a galambárusok padjait is.
16. Azt sem engedte meg, hogy bárki bármit átvigyen a Templom területén.
17. Majd tanította őket: „Az Írásban az áll: »Házam imádság háza lesz minden nép számára.« Ti pedig rablók barlangjává tettétek!”
18. Amikor a főpapok és a törvénytanítók ezt meghallották, keresni kezdték a módját, hogyan ölhetnék meg Jézust. De féltek is tőle, mert az egész nép csodálta a tanítását.
19. Amikor beesteledett, Jézus és a tanítványai kimentek a városból.
20. Reggel ismét elmentek a fügefa mellett, és látták, hogy az a gyökeréig kiszáradt.
21. Péter felismerte a fát, és ezt mondta: „Mester, nézd! A fügefa, amelyet megátkoztál, teljesen kiszáradt.”
22. Jézus így válaszolt: „Higgyetek Istenben!
23. Igazán mondom nektek: Ha azt mondjátok ennek a hegynek: »Menj, és ugorj a tengerbe!«, az is megtörténik, ha nem kételkedtek, hanem hiszitek, hogy amit mondtok, meglesz.
24. Ezért mondom nektek: amikor imádságban kértek valamit, higgyétek, hogy az már a tiétek, és akkor valóban meg is fogjátok kapni!