26. Aki most szégyell engem és a szavaimat, azt az Emberfia is szégyellni fogja, amikor majd dicsőségesen visszajön az Atya, és a szent angyalok dicsőségében.
27. Igazán mondom nektek: vannak köztetek olyanok, akik nem halnak meg addig, amíg meg nem látják az Isten Királyságát.”
28. Körülbelül nyolc nappal később Jézus maga mellé vette Pétert, Jánost és Jakabot, és felment egy hegyre imádkozni.
29. Mialatt imádkozott, arca elváltozott, és a ruhája ragyogó fehér lett.
30-31. Ezután két férfi jelent meg dicsőségben: Mózes és Illés, akik Jézussal a haláláról beszélgettek, amelynek Jeruzsálemben kell megtörténnie.
32. Péter és a többiek közben elaludtak. Mikor fölébredtek, látták Jézus dicsőségét, meg Mózest és Illést, akik mellette álltak.
33. Amikor a két férfi már indulni készült, Péter megszólította Jézust: „Mester, olyan jó itt! Készítsünk három sátrat: neked, Mózesnek és Illésnek!” De Péter nem tudta, hogy mit beszél.
34. Még be sem fejezte, amikor felhő jelent meg, és beárnyékolta őket. A tanítványok nagyon megijedtek, amikor a felhő körülvette őket.
35. A felhőből egy hang hallatszott. Ezt mondta: „Ő a Fiam, akit kiválasztottam, őt hallgassátok!”
36. Miután ez a hang szólt, már csak Jézus volt ott, Mózes és Illés eltűnt. A tanítványok hallgattak a történtekről, és abban az időben senkinek sem mondták el, amit a hegyen láttak.
37. Másnap, amikor a hegyről lejöttek, hatalmas tömeg várta Jézust.
38. A tömegből valaki ezt kiáltotta: „Mester! Kérlek jöjj, és nézd meg a fiamat, mert ő az egyetlen gyermekem!
39. Időnként gonosz szellem támadja meg, a fiú hirtelen fölsikolt, rángatózik, és habzik a szája. Nagyon kínozza őt ez a gonosz szellem, alig hagyja élni.
40. Kértem a tanítványaidat, hogy űzzék ki a fiamból, de nem sikerült nekik.”