20. Jézus, amikor látta hitüket, a beteghez fordult: „Barátom, a bűneid meg vannak bocsátva.”
21. A törvénytanítók és farizeusok ezt mondták magukban: „Kicsoda ez, hogy így megsérti Istent?! Hiszen a bűnöket egyedül Isten bocsáthatja meg!”
22. De Jézus átlátott rajtuk, és így felelt meg nekik: „Miért gondolkodtok így?
23. Szerintetek melyik könnyebb, ha azt mondom a bénának: bűneid meg vannak bocsátva! — vagy azt: kelj fel, és menj el!?
24. Győződjetek meg róla: az Emberfia felhatalmazást kapott, hogy a bűnöket itt a földön megbocsássa!” Ekkor ismét a bénához fordult: „Én mondom neked, kelj fel, fogd a hordágyadat, és menj haza!”
25. Az pedig azonnal felállt, felvette a hordágyát, és Istent dicsőítve hazament.
26. Ezen mindenki elcsodálkozott, és dicsérték Istent. Csodálkozva és félelemmel telve mondták: „Milyen csodálatos dolgokat láttunk ma!”
27. Jézus ezután továbbment, és meglátott egy Lévi nevű vámszedőt, aki a vámnál ült. Megszólította: „Kövess engem!”
28. Lévi ekkor otthagyott mindent, és Jézushoz csatlakozott.
29. Ezután Lévi nagy vendégséget rendezett a házában Jézusnak, ahová sok vámszedőt, és másokat is meghívott.
30. De a farizeusok és törvénytanítók felháborodva kérdezték Jézus tanítványaitól: „Miért esztek együtt vámszedőkkel és mindenféle egyéb bűnösökkel?”