40. Amikor odaért, ezt mondta nekik: „Imádkozzatok, hogy legyen erőtök ellenállni a kísértésnek!”
41. Ezután távolabb ment tőlük, mintegy ötven lépésnyire. Letérdelt, és így imádkozott:
42. „Atyám, ha ez egyezik akaratoddal, vidd el tőlem a szenvedésnek ezt a poharát, hogy ne kelljen kiinom! De mindenképpen az legyen meg, amit te akarsz, ne az én akaratom!”
43. Ekkor egy angyal jelent meg a Mennyből, és megerősítette Jézust,
44. aki halálos küzdelemben még erőteljesebben imádkozott. Verejtéke olyan volt, mint mikor nagy vércseppek hullanak a földre.
45. Amikor befejezte az imádkozást, felállt, és visszament a tanítványokhoz. Látta, hogy a szomorúság miatt elaludtak.
46. Felkeltette őket: „Miért alszotok? Keljetek fel, és imádkozzatok, hogy legyen erőtök ellenállni a kísértésnek!”
47. Éppen amikor ezt mondta, egy csoport érkezett hozzájuk. Júdás vezette őket, a tizenkét apostol egyike, aki Jézushoz lépett, hogy köszöntésül megcsókolja.
48. De Jézus így szólította meg: „Júdás, így árulod el az Emberfiát? Ezzel a baráti köszöntéssel adsz nekik jelt?”
49. Amikor a körülötte levő tanítványok látták, hogy mi készül, megkérdezték tőle: „Uram, most vágjuk őket a kardunkkal?”
50. Valamelyik apostol rá is vágott a főpap szolgájára, és levágta a jobb fülét.
51. De Jézus rászólt arra, akinél a kard volt: „Állj meg! Hagyd abba!” Azután megérintette a szolga fülét, és meggyógyította.
52. Majd oda fordult a főpapokhoz, a templomőrséghez és a nép vezetőihez, akik érte jöttek: „Kardokkal és botokkal jöttök ellenem, mintha rabló lennék?!
53. Amikor minden nap közöttetek voltam a Templom területén, nem fogtatok el. De eljött a ti órátok: amikor a sötétség uralkodik.”
54. Ekkor letartóztatták Jézust, elvezették, és a főpap házába vitték. Péter pedig távolról követte őket.