35. Odavezették Jézushoz, azután a felsőruhájukat ráterítették a szamárcsikó hátára, és felültették rá Jézust.
36. Amerre Jézus ment, az emberek a felsőruhájukat leterítették előtte az útra.
37. Amikor az Olajfák hegyének lejtőjéhez közeledett, követőinek tömege hangos örömmel dicsérni kezdte Istent azokért a csodákért, amelyeket látott.
38. Ezt kiáltották:„Áldott a király,aki az Úr nevében jön! Zsolt 118:26Békesség a Mennyben,dicsőség a magasságban Istennek!”
39. A tömegben volt néhány farizeus, akik ezt mondták Jézusnak: „Mester, szólj rá a tanítványaidra, hogy ne kiáltozzanak!”
40. De ő így felelt meg nekik: „Mondom nektek: ha ők elhallgatnak, akkor a kövek fognak kiáltani!”
41. Ahogy Jézus közeledett Jeruzsálemhez, egy olyan helyre ért, ahonnan jól látszott a város. Ekkor sírni kezdett a város miatt,
42. és megszólította: „Ó Jeruzsálem, bárcsak felismerted volna a békességre vezető utat! De most el van takarva előled, nem látod!
43. Bizony, eljön az idő, amikor ellenségeid körülvesznek és megostromolnak! Minden oldalról bekerítenek,
44. földig rombolnak, és megölik gyermekeidet! Nem marad kő kövön falaidon belül! Miért? Mert nem ismerted fel az alkalmas időt, amikor eljött hozzád, aki meg akart menteni.”