27. Most pedig hozzátok elém azokat az ellenségeimet, akik nem akarták, hogy a királyuk legyek! Öljétek meg őket itt, előttem!«”
28. Miután ezeket elmondta, Jézus továbbment Jeruzsálem felé.
29. Amikor Betfagé és Betánia közelébe, az Olajfák hegyéhez ért, előre küldte két tanítványát. Ezt mondta nekik:
30. „Menjetek ebbe a faluba! Amikor beértek, találtok ott egy kikötött szamárcsikót, amelyen még soha nem ült senki. Oldjátok el, és hozzátok ide!
31. Ha valaki megkérdezi, miért oldjátok el, ezt mondjátok: »Az Úrnak van szüksége rá.«”
32. A két tanítvány elment, és mindent úgy talált, ahogy Jézus mondta.
33. Amint a szamárcsikót eloldozták, a gazdái megkérdezték: „Miért oldjátok el?”
34. Ők pedig így válaszoltak: „Az Úrnak van szüksége rá.”
35. Odavezették Jézushoz, azután a felsőruhájukat ráterítették a szamárcsikó hátára, és felültették rá Jézust.
36. Amerre Jézus ment, az emberek a felsőruhájukat leterítették előtte az útra.
37. Amikor az Olajfák hegyének lejtőjéhez közeledett, követőinek tömege hangos örömmel dicsérni kezdte Istent azokért a csodákért, amelyeket látott.
38. Ezt kiáltották:„Áldott a király,aki az Úr nevében jön! Zsolt 118:26Békesség a Mennyben,dicsőség a magasságban Istennek!”
39. A tömegben volt néhány farizeus, akik ezt mondták Jézusnak: „Mester, szólj rá a tanítványaidra, hogy ne kiáltozzanak!”
40. De ő így felelt meg nekik: „Mondom nektek: ha ők elhallgatnak, akkor a kövek fognak kiáltani!”
41. Ahogy Jézus közeledett Jeruzsálemhez, egy olyan helyre ért, ahonnan jól látszott a város. Ekkor sírni kezdett a város miatt,
42. és megszólította: „Ó Jeruzsálem, bárcsak felismerted volna a békességre vezető utat! De most el van takarva előled, nem látod!
43. Bizony, eljön az idő, amikor ellenségeid körülvesznek és megostromolnak! Minden oldalról bekerítenek,
44. földig rombolnak, és megölik gyermekeidet! Nem marad kő kövön falaidon belül! Miért? Mert nem ismerted fel az alkalmas időt, amikor eljött hozzád, aki meg akart menteni.”