8. Mondom nektek, Isten valóban hamarosan igazságot szolgáltat választottainak! De amikor az Emberfia visszajön, vajon talál-e valakit a földön, aki igazán hisz benne?”
9. Voltak ott olyan elbizakodottak, akik úgy gondolták, hogy őket Isten biztosan elfogadja. Ugyanakkor a többieket pedig lenézték. Ezeknek Jézus elmondott egy tanító történetet.
10. „Két ember felment a Templomba imádkozni: egy farizeus meg egy vámszedő.
11. A farizeus egyedül megállt, jó távol a vámszedőtől, és így imádkozott magában: »Istenem, hálát adok neked, hogy én nem vagyok olyan rossz, mint a többiek. Nem vagyok sem tolvaj, sem csaló, sem házasságtörő. Nem vagyok olyan, mint ott az a vámszedő.
12. Hetente kétszer böjtölök, és minden keresetemből tizedet adok.«
13. A vámszedő, aki távolabb állt, még a tekintetét se merte az égre emelni. Szomorúságában a mellét verte, és így imádkozott: »Istenem, könyörülj rajtam, mert bűnös vagyok!«
14. Mondom nektek, hogy a vámszedőt és az imádságát Isten elfogadta, és már úgy mehetett haza. De a farizeust és az imádságát nem fogadta el! Miért? Mert aki felemeli magát, azt megalázzák, aki pedig megalázza magát, azt felemelik!”