11. A farizeus egyedül megállt, jó távol a vámszedőtől, és így imádkozott magában: »Istenem, hálát adok neked, hogy én nem vagyok olyan rossz, mint a többiek. Nem vagyok sem tolvaj, sem csaló, sem házasságtörő. Nem vagyok olyan, mint ott az a vámszedő.
12. Hetente kétszer böjtölök, és minden keresetemből tizedet adok.«
13. A vámszedő, aki távolabb állt, még a tekintetét se merte az égre emelni. Szomorúságában a mellét verte, és így imádkozott: »Istenem, könyörülj rajtam, mert bűnös vagyok!«
14. Mondom nektek, hogy a vámszedőt és az imádságát Isten elfogadta, és már úgy mehetett haza. De a farizeust és az imádságát nem fogadta el! Miért? Mert aki felemeli magát, azt megalázzák, aki pedig megalázza magát, azt felemelik!”
15. Az emberek még kisgyerekeiket is odavitték Jézushoz, hogy megérintse őket. Amikor látták ezt a tanítványok, rájuk szóltak, és el akarták őket zavarni.
16. De Jézus magához hívta a gyermekeket, és ezt mondta a tanítványainak: „Ne zavarjátok el őket! Engedjétek a gyerekeket hozzám jönni! Hiszen Isten Királysága olyanoké, akik hozzájuk hasonlítanak!
17. Igazán mondom nektek: ha valaki nem úgy fogadja Isten Királyságát, mint ahogy a gyerekek, nem is fog bemenni oda!”
18. Jézust megkérdezte egy zsidó vezető: „Jó Mester, mit kell megtennem, hogy örök életet kapjak?”