7. „Képzeljétek el, hogy egyikőtöknek van egy szolgája, aki szánt vagy nyájat őriz. Amikor a munka után haza jön, mit mondtok neki? Azonnal az asztalhoz hívjátok: »Gyere, ülj le, és vacsorázz meg!«?
8. Ugye, hogy nem? Inkább azt mondjátok neki: »Készíts nekem vacsorát, vedd fel a kötényedet, és szolgálj ki, amíg eszem és iszom! Azután majd te is vacsorázhatsz.«
9. A szolgát nem illeti semmiféle külön dicséret azért, hogy elvégzi, amit rábíztak! Hiszen csak azt tette, ami a kötelessége volt.
10. Rátok is ez érvényes. Ha mindazt elvégeztétek, amit rátok bíztak, ti is elmondhatjátok: »Szolgák vagyunk, nem érdemlünk semmi külön elismerést. Hiszen csak azt tettük, ami a kötelességünk volt.«”
11. Jézus útban volt Jeruzsálem felé, és Galileából éppen Samáriába érkezett.
12. Amikor az egyik faluba ért, tíz leprás jött vele szembe, akik jó távol megálltak,
13. és onnan kiabáltak: „Jézus, Mester, segíts rajtunk!”
14. Mikor Jézus látta őket, ezt mondta nekik: „Menjetek, mutassátok meg magatokat a papnak!”Azok mind a tízen el is indultak, és útközben meggyógyultak.
15. Egyikük, amikor látta, hogy meggyógyult, visszajött Jézushoz, és hangosan dicsérte Istent.
16. Azután arcra borult Jézus lába előtt, és megköszönte neki, hogy meggyógyította. Ez az egy éppen samáriai volt.
17. Jézus ezt kérdezte: „Nem tízen gyógyultak meg? Hol van a többi kilenc?