3. Erre az így gondolkozott: »Mit tegyek? Látom, hogy elvesztem az állásomat! Ahhoz nem vagyok elég erős, hogy fizikai munkát végezzek, koldulni meg szégyellek.
4. Tudom már, mit teszek! Olyat kell tennem, hogy az emberek befogadjanak a házukba, mikor majd elvesztem az állásomat!«
5. Azután egyenként magához hívatta a tulajdonos adósait. Megkérdezte az elsőtől: »Mennyivel tartozol?«
6. Az így felelt: »Száz korsó oliva olajjal.« Mire ő azt mondta neki: »Itt a papírod, ülj le, és gyorsan javítsd ki ötvenre!«
7. Azután a másodiktól is megkérdezte: »Hát te mennyivel tartozol?« Az pedig így válaszolt: »Száz kórus búzával.« Ekkor ő ezt mondta: »Itt a papírod, javítsd ki nyolcvanra!«
8. Később a gazdag ember mégis dicsérte ezt a csaló igazgatót, mert okosan viselkedett. Mert akik ehhez a világhoz tartoznak — el kell ismerni — okosabban bánnak a hozzájuk hasonló többi emberrel, mint azok, akik a világossághoz tartoznak.
9. Mondom nektek: Használjátok fel a vagyonotokat és pénzeteket arra, hogy barátokat szerezzetek magatoknak! Így azután, amikor a földi dolgok elmúlnak, azok a barátok majd örömmel fogadnak titeket, mikor megérkeztek az örök hazába.
10. Aki hűségesen gazdálkodik a kevéssel, arra sokat is rá lehet bízni. De aki nem becsületes a kis dolgokban, az akkor is csalni fog, mikor sokat bíznak rá.