22. De az apja ezt parancsolta a szolgáknak: »Siessetek, hozzátok ide a legszebb ruhát, és adjátok rá! Húzzatok gyűrűt az ujjára, és sarut a lábára!
23. Azután hozzátok elő a hízott borjút, és vágjátok le, hogy együtt együnk és ünnepeljünk!
24. Mert a fiam meghalt, de feltámadt, elveszett, de újra megtaláltam!« Ezután ünnepelni kezdtek.”
25. „Az idősebb fiú ezalatt a mezőn volt. Amikor hazafelé jött, és a ház közelébe ért, meghallotta a zenét és a táncot.
26. Odahívta az egyik szolgáját, és megkérdezte tőle, mi történt.
27. »Hazajött az öcséd - felelte az - Apád pedig levágatta a hízott borjút, mert épségben kapta vissza a fiát.«
28. Emiatt az idősebbik fiú megsértődött, és nem akart bemenni a házba. Az apja kiment hozzá, és kérlelte, hogy jöjjön be.
29. A fiú azonban így válaszolt: »Látod, én évek óta szolgállak, és teljesítem minden parancsodat. De nekem még egy kecskét sem adtál soha, hogy a barátaimat vendégül lássam!
30. Mikor hazajön az a fiad, aki a vagyonodat prostituáltakra pazarolta, te levágatod a kedvéért a hízott borjút, hogy a legfinomabb ételekkel kínálhasd!«
31. Az apja erre így válaszolt: »Fiam, te mindig velem vagy, és minden vagyonom a tiéd!
32. De most gyere, ünnepeljünk és örüljünk, mert az öcséd, aki meghalt, most feltámadt! Elveszett volt, de ismét megtaláltam őt!«”