14. Miután már minden pénze elfogyott, nagy szárazság támadt azon a vidéken. A föld nem termett semmit, és mindenki éhezett. A fiú is éhes volt, és pénzre lett volna szüksége.
15. Ezért munkát vállalt egy ottani gazdánál, aki elküldte, hogy a disznónyáját őrizze.
16. A fiú már annyira éhes volt, hogy még abból is szívesen evett volna, amit a disznók ettek, de senki nem adott neki.
17. Végül belátta, hogy mennyire ostoba volt, és ezt mondta magában: »Apám minden szolgájának bőségesen van mit ennie. Én pedig éhen halok itt!
18. Azonnal elindulok, visszamegyek apámhoz, és azt mondom neki: Apám, vétkeztem Isten ellen, és ellened is.
19. Nem vagyok többé méltó, hogy a fiad legyek. De hadd legyek legalább olyan, mint a szolgáid, akik fizetésért dolgoznak!«
20. Ezzel a fiú elindult, hogy visszatérjen az apjához.”„Még messze volt a háztól, amikor az apja meglátta és megsajnálta. Eléje szaladt, a nyakába borult, megölelte és megcsókolta.
21. A fiú pedig ezt mondta: »Apám, bűnt követtem el Isten ellen, és ellened is. Nem vagyok többé méltó, hogy a fiad legyek.«
22. De az apja ezt parancsolta a szolgáknak: »Siessetek, hozzátok ide a legszebb ruhát, és adjátok rá! Húzzatok gyűrűt az ujjára, és sarut a lábára!
23. Azután hozzátok elő a hízott borjút, és vágjátok le, hogy együtt együnk és ünnepeljünk!
24. Mert a fiam meghalt, de feltámadt, elveszett, de újra megtaláltam!« Ezután ünnepelni kezdtek.”
25. „Az idősebb fiú ezalatt a mezőn volt. Amikor hazafelé jött, és a ház közelébe ért, meghallotta a zenét és a táncot.
26. Odahívta az egyik szolgáját, és megkérdezte tőle, mi történt.
27. »Hazajött az öcséd - felelte az - Apád pedig levágatta a hízott borjút, mert épségben kapta vissza a fiát.«