21. A szolga visszatért urához, és mindezt elmondta. A házigazda ekkor megharagudott, és megparancsolta a szolgának: »Siess, és hozd be a város utcáiról és tereiről a szegényeket, a nyomorékokat, a vakokat és a sántákat!«
22. Később a szolga jelentette: »Uram, megtettem, amit parancsoltál, de még mindig van szabad hely.«
23. Ekkor az úr azt mondta: »Menj ki az országutakra, és az ösvényekre: sürgesd, sőt kényszerítsd az embereket, hogy jöjjenek be! Azt akarom, hogy megteljen a házam vendégekkel!
24. Mert mondom nektek: akiket először meghívtam, azok közül senki sem fog velem vacsorázni.«”
25. Nagy tömeg kísérte Jézust, ő pedig megfordult, és ezt mondta nekik:
26. „Csak az lehet a tanítványom, aki hozzám jön, és jobban szeret engem, mint apját, anyját, feleségét, gyermekeit, és testvéreit! Igen, csak ha jobban szeret engem, mint bármi mást, még a saját lelkét és az egész életét is!
27. Aki nem veszi vállára a keresztjét, és nem azzal együtt követ engem, az nem lehet a tanítványom!
28. Ha tornyot akarsz építeni, akkor előbb leülsz, és megtervezed a költségeket, igaz? Hiszen látni akarod, hogy elég-e a pénzed az építkezés befejezéséhez!
29. Különben előfordulhat, hogy az alapot megépíted, de a házat már nem tudod befejezni. Akkor pedig, aki csak látja a félbemaradt épületet, gúnyolni fog, és azt mondja:
30. »Ez az ember hozzákezdett az építkezéshez, de befejezni már nem tudta.«