18. Jézus erre így felelt: „Láttam a Sátánt, amikor lezuhant a Mennyből, mint a villámlás!
19. Figyeljetek rám! Hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon és skorpiókon tapossatok. Ez a hatalom nagyobb, mint az ellenség minden ereje, és semmi nem árthat nektek.
20. De ne annak örüljetek, hogy a szellemek engedelmeskednek nektek, hanem annak, hogy a nevetek fel van írva a Mennyben!”
21. Akkor Jézus a Szent Szellem által ujjongott, örült, és így dicsérte Istent: „Dicsőítelek, Atyám, Menny és Föld Ura, hogy ezeket elrejtetted a bölcsek és okosak elől, de megmutattad azoknak, akik olyanok, mint a kisgyermekek. Igen, Atyám, mert így láttad jónak!
22. Atyám mindent átadott nekem. Senki más nem ismeri a Fiút, csak az Atya. Senki más nem ismeri az Atyát, csak a Fiú, és azok, akikkel a Fiú meg akarja ismertetni őt.”
23. Amikor maguk között voltak, a tanítványokhoz fordult: „Boldogok és áldottak vagytok, hogy ezeket láthatjátok!
24. Mert mondom nektek: sok próféta és király szerette volna látni, amit ti láttok, de nem látták; és szerette volna hallani, amit ti hallotok, de nem hallották.”
25. Egyszer Jézushoz jött egy törvénytanító, hogy próbára tegye. Megkérdezte: „Mester, mit kell tennem, hogy örök életet kapjak?”
26. Jézus megkérdezte tőle: „Mi van megírva a Törvényben? Hogyan értelmezed?”
27. A törvénytanító így válaszolt: „Szeresd az URat, Istenedet teljes szíveddel, egész lelkeddel és teljes értelmeddel, és szeresd embertársadat, mint saját magadat!”
28. „Jól válaszoltál. Ezt tedd, és megkapod az örök életet!” — mondta Jézus.
29. A törvénytanító azonban igazolni akarta magát, és tovább faggatta Jézust: „De hát ki az én embertársam?”
30. Jézus erre így válaszolt: „Egyszer egy ember Jeruzsálemből Jerikóba utazott. Útközben rablók támadták meg, akik mindent elvettek tőle, még a ruháját is, megverték, majd félholtan otthagyták.
31. Nemsokára arra ment egy pap, de mikor meglátta a sebesültet, kikerülte, és otthagyta.
32. Később egy lévita ment arra. Mikor meglátta a sebesültet, ő is átment az út másik oldalára, és otthagyta.
33. Később arra utazott egy samáriai férfi is. Amikor meglátta a sebesültet, megsajnálta.
34. Odament hozzá, olajat és bort öntött a sebeire, és bekötözte. Ezután feltette a saját szamarára, elvitte egy vendégfogadóba, és ott ápolta tovább.