12. Mondom nektek: Sodoma lakóinak elviselhetőbb lesz a helyzete az ítélet napján, mint az ott lakóknak.”
13. „Jaj neked, Korazin népe! Jaj nektek, Bétsaida lakói! Mert ha Tíruszban, vagy Szidónban történtek volna azok a csodák, amelyek nálatok történtek, ők már régen megváltoztatták volna az életüket! Zsákruhában és hamuban ültek volna, hogy ezzel is kifejezzék, mennyire megbánták bűneiket.
14. Bizony, az ítélet napján jobb dolga lesz Tírusznak és Szidónnak, mint nektek!
15. És te, Kapernaum, azt hiszed, hogy az égig fognak magasztalni? Nem! A halál országába fogsz süllyedni!”
16. A tanítványainak ezt mondta Jézus: „Aki titeket hallgat, engem hallgat. Aki titeket visszautasít, engem utasít vissza. Aki pedig engem visszautasít, azt utasítja vissza, aki elküldött engem.”
17. Mikor a hetvenkét tanítvány nagy örömmel visszatért, azt mondták Jézusnak: „Uram, még a gonosz szellemek is engedelmeskednek nekünk, mikor a nevedben rájuk parancsolunk!”
18. Jézus erre így felelt: „Láttam a Sátánt, amikor lezuhant a Mennyből, mint a villámlás!
19. Figyeljetek rám! Hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon és skorpiókon tapossatok. Ez a hatalom nagyobb, mint az ellenség minden ereje, és semmi nem árthat nektek.
20. De ne annak örüljetek, hogy a szellemek engedelmeskednek nektek, hanem annak, hogy a nevetek fel van írva a Mennyben!”
21. Akkor Jézus a Szent Szellem által ujjongott, örült, és így dicsérte Istent: „Dicsőítelek, Atyám, Menny és Föld Ura, hogy ezeket elrejtetted a bölcsek és okosak elől, de megmutattad azoknak, akik olyanok, mint a kisgyermekek. Igen, Atyám, mert így láttad jónak!
22. Atyám mindent átadott nekem. Senki más nem ismeri a Fiút, csak az Atya. Senki más nem ismeri az Atyát, csak a Fiú, és azok, akikkel a Fiú meg akarja ismertetni őt.”
23. Amikor maguk között voltak, a tanítványokhoz fordult: „Boldogok és áldottak vagytok, hogy ezeket láthatjátok!
24. Mert mondom nektek: sok próféta és király szerette volna látni, amit ti láttok, de nem látták; és szerette volna hallani, amit ti hallotok, de nem hallották.”
25. Egyszer Jézushoz jött egy törvénytanító, hogy próbára tegye. Megkérdezte: „Mester, mit kell tennem, hogy örök életet kapjak?”
26. Jézus megkérdezte tőle: „Mi van megírva a Törvényben? Hogyan értelmezed?”
27. A törvénytanító így válaszolt: „Szeresd az URat, Istenedet teljes szíveddel, egész lelkeddel és teljes értelmeddel, és szeresd embertársadat, mint saját magadat!”
28. „Jól válaszoltál. Ezt tedd, és megkapod az örök életet!” — mondta Jézus.
29. A törvénytanító azonban igazolni akarta magát, és tovább faggatta Jézust: „De hát ki az én embertársam?”
30. Jézus erre így válaszolt: „Egyszer egy ember Jeruzsálemből Jerikóba utazott. Útközben rablók támadták meg, akik mindent elvettek tőle, még a ruháját is, megverték, majd félholtan otthagyták.