5. Amikor Jézus körülnézett és látta, hogy milyen nagy tömeg közeledik feléjük, megkérdezte Fülöptől: „Honnan vegyünk annyi kenyeret, hogy mindannyian ehessenek?”
6. De ezt csak azért kérdezte tőle, hogy próbára tegye, mert ő már tudta, mit fog tenni.
7. Fülöp ezt felelte: „Ha kétszáz ezüstpénzért vennénk kenyeret, akkor is csak egy harapás jutna mindegyiknek!”
8. Egy másik tanítvány, András — Simon Péter testvére — ezt mondta Jézusnak:
9. „Van itt egy kisfiú, aki hozott magával öt árpakenyeret és két halat. De mit ér az ekkora tömegnek?”
10. Jézus ekkor azt mondta a tanítványoknak: „Ültessétek le őket!” Le is ültek mindannyian. Nagy fű nőtt azon a helyen. A tömegben körülbelül ötezer férfi volt.
11. Ezután Jézus kezébe vette a kenyereket, és miután hálát adott Istennek, szétosztotta azok közt, akik ott ültek. Ugyanígy osztott nekik a halakból is, amennyit csak kértek.
12. Amikor már mindenki jóllakott, Jézus azt mondta a tanítványoknak: „Gyűjtsétek össze, ami megmaradt, hogy semmi ne vesszen kárba!”
13. Azok össze is szedtek mindent, és tizenkét kosarat töltöttek meg a darabokkal, amelyek az öt árpakenyérből maradtak.
14. Az emberek látták, hogy ezt a csodát Jézus tette, és ezt mondták: „Biztosan ő az a próféta, akinek el kellett jönnie!”
15. Jézus tudta, hogy az emberek meg akarják ragadni, hogy királlyá tegyék. Ezért otthagyta őket, és elment a hegyek közé egyedül.