24. Amikor az emberek látták, hogy sem Jézus, sem a tanítványok nincsenek ott, ők is vízre szálltak, és Kapernaumba mentek, hogy megkeressék Jézust.
25. Amikor rátaláltak Jézusra a túlsó parton, megkérdezték tőle: „Mester, mikor jöttél ide?”
26. Jézus ezt válaszolta: „Miért kerestek engem? Azért, mert láttátok a csodákat, amiket tettem? Igazán mondom nektek: nem! Hanem azért, mert ettetek a kenyérből, és jóllaktatok.
27. Ne azon igyekezzetek, hogy ilyen földi kenyeret szerezzetek, amely mulandó! Inkább arra törekedjetek, hogy olyan kenyeret szerezzetek, amely örökké megmarad, és örök életet ad! Az Emberfia adja majd nektek ezt a kenyeret, mert őt Isten felhatalmazta erre.”
28. Ekkor megkérdezték Jézustól: „Mit kíván tőlünk Isten? Mit tegyünk?”
29. Jézus pedig így felelt: „Higgyetek abban, akit ő küldött — ez tetszik Istennek!”
30. Ekkor azok megkérdezték: „De milyen csodával tudod bizonyítani, hogy Isten éppen téged küldött? Ha ezt bebizonyítod, akkor majd hiszünk neked! Mit fogsz tenni?
31. Atyáink mannát ettek a pusztában, ahogy meg van írva: »Mennyei kenyeret adott nekik enni.«”
32. Erre Jézus így válaszolt: „Igazán mondom nektek: nem Mózes adta nektek azt a mennyei kenyeret. Az igazi Mennyből jövő kenyeret, Atyám adja nektek.
33. Mert az Istentől származó kenyér az, aki a Mennyből száll le, és életet ad a világon minden embernek.”
34. Ekkor így kérték: „Uram, add nekünk azt a kenyeret mindig!”
35. Jézus pedig azt mondta nekik: „Én vagyok az a kenyér! Én adok életet! Aki hozzám jön, nem fog többé megéhezni soha! Aki hisz bennem, nem szomjazik meg soha!
36. Korábban már megmondtam nektek: bár láttatok engem, mégsem hisztek bennem.
37. Akiket nekem ad az Atya, azok mind hozzám jönnek. Én pedig senkit sem utasítok vissza, hanem mindenkit befogadok, aki hozzám jön.
38. Mert nem azért jöttem le a Mennyből, hogy a saját akaratomat vigyem véghez, hanem annak akaratát, aki elküldött engem.