17. beszálltak egy halászbárkába, és elindultak a túlsó partra, Kapernaumba. Már besötétedett, de Jézus még mindig nem jött vissza hozzájuk.
18. Erős szél fújt, és egyre nagyobb hullámok támadtak a tavon. Már vagy öt-hat kilométerre eltávolodtak a parttól,
19. amikor meglátták Jézust: a vízen járva közeledett a bárka felé. Ekkor a tanítványok nagyon megijedtek,
20. de Jézus így biztatta őket: „Én vagyok az, ne féljetek!”
21. A tanítványok nagyon megörültek, bevették Jézust a bárkába, és azonnal partot is értek ott, ahová igyekeztek.
22. Másnap a túlsó parton maradt tömeg észrevette, hogy a tanítványok elmentek azzal az egyetlen bárkával, amely ott volt, de Jézus nem ment velük.
23. Ugyanakkor néhány bárka érkezett Tibériásból nem messze attól a helytől, ahol a kenyeret ették, miután Jézus hálát adott.
24. Amikor az emberek látták, hogy sem Jézus, sem a tanítványok nincsenek ott, ők is vízre szálltak, és Kapernaumba mentek, hogy megkeressék Jézust.
25. Amikor rátaláltak Jézusra a túlsó parton, megkérdezték tőle: „Mester, mikor jöttél ide?”
26. Jézus ezt válaszolta: „Miért kerestek engem? Azért, mert láttátok a csodákat, amiket tettem? Igazán mondom nektek: nem! Hanem azért, mert ettetek a kenyérből, és jóllaktatok.
27. Ne azon igyekezzetek, hogy ilyen földi kenyeret szerezzetek, amely mulandó! Inkább arra törekedjetek, hogy olyan kenyeret szerezzetek, amely örökké megmarad, és örök életet ad! Az Emberfia adja majd nektek ezt a kenyeret, mert őt Isten felhatalmazta erre.”
28. Ekkor megkérdezték Jézustól: „Mit kíván tőlünk Isten? Mit tegyünk?”
29. Jézus pedig így felelt: „Higgyetek abban, akit ő küldött — ez tetszik Istennek!”