11. Ezután Jézus kezébe vette a kenyereket, és miután hálát adott Istennek, szétosztotta azok közt, akik ott ültek. Ugyanígy osztott nekik a halakból is, amennyit csak kértek.
12. Amikor már mindenki jóllakott, Jézus azt mondta a tanítványoknak: „Gyűjtsétek össze, ami megmaradt, hogy semmi ne vesszen kárba!”
13. Azok össze is szedtek mindent, és tizenkét kosarat töltöttek meg a darabokkal, amelyek az öt árpakenyérből maradtak.
14. Az emberek látták, hogy ezt a csodát Jézus tette, és ezt mondták: „Biztosan ő az a próféta, akinek el kellett jönnie!”
15. Jézus tudta, hogy az emberek meg akarják ragadni, hogy királlyá tegyék. Ezért otthagyta őket, és elment a hegyek közé egyedül.
16. Estefelé a tanítványok lementek a tóhoz,
17. beszálltak egy halászbárkába, és elindultak a túlsó partra, Kapernaumba. Már besötétedett, de Jézus még mindig nem jött vissza hozzájuk.
18. Erős szél fújt, és egyre nagyobb hullámok támadtak a tavon. Már vagy öt-hat kilométerre eltávolodtak a parttól,
19. amikor meglátták Jézust: a vízen járva közeledett a bárka felé. Ekkor a tanítványok nagyon megijedtek,
20. de Jézus így biztatta őket: „Én vagyok az, ne féljetek!”
21. A tanítványok nagyon megörültek, bevették Jézust a bárkába, és azonnal partot is értek ott, ahová igyekeztek.
22. Másnap a túlsó parton maradt tömeg észrevette, hogy a tanítványok elmentek azzal az egyetlen bárkával, amely ott volt, de Jézus nem ment velük.