22. Az Atya senkit sem ítél meg. Az ítéletet egészen rábízta a Fiúra,
23. hogy mindenki ugyanúgy tisztelje a Fiút, ahogy az Atyát. Aki nem tiszteli a Fiút, az nem tiszteli az Atyát sem, aki a Fiút elküldte.
24. Igazán mondom nektek: aki meghallja, amit mondok, és hisz abban, aki elküldött engem, az örökké él! Az ilyen embert nem fogják elítélni, mert már kijött a halálból, és bement az örök életbe.
25. Igazán mondom nektek: eljön az idő, és már itt is van, amikor a halottak meghallják az Isten Fia hangját, és aki meghallja, és elfogadja, amit mond, az örökké élni fog.
26. Ahogyan az Atyának élete van önmagában, ugyanúgy a Fiúnak is megadta, hogy önmagában élete legyen.
27. Azt is rábízta, hogy ítéletet tartson az emberek fölött, mert a Fiú az Emberfia.
28. Ne csodálkozzatok ezen, mert eljön az idő, amikor minden halott, aki a sírban van, meghallja a Fiú hangját,
29. és kijön a sírból. Akik jót tettek, az életre támadnak fel, akik pedig gonosz dolgokat, azok ítéletre támadnak fel.
30. Önmagamban, az Atyától függetlenül semmit nem tehetek. Mindig úgy ítélek, ahogyan az Atyától hallom, ezért igazságos, ahogyan ítélek. Hiszen nem a saját akaratom megvalósítására törekszem, hanem annak akaratát viszem véghez, aki elküldött engem.
31. Ha saját magamról tanúskodnék, az nem lenne érvényes.
32. De van valaki, aki tanúskodik rólam, és tudom, hogy amit ő mond, az igaz.
33. Ti megkérdeztétek Jánost, és ő hűségesen tanúskodott az igazságról.
34. Nekem azonban nincs szükségem arra, hogy az emberek tanúskodjanak rólam. Mindezt csak azért mondom, hogy ti megmeneküljetek.