20. Őseink ezen a hegyen imádták Istent. Ti, zsidók azonban azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben kell Istent imádni.”
21. Jézus így válaszolt neki: „Asszony, higgy nekem: eljön az idő, amikor nem kell sem Jeruzsálembe, sem erre a hegyre felmennie annak, aki az Atyát akarja imádni.
22. Ti azt imádjátok, akit nem ismertek, mi pedig ismerjük azt, akit imádunk, mert az, aki a szabadulást hozza, a zsidók közül jön.
23. De eljön az idő, amikor az igazi imádók szellemben és igazságban imádják az Atyát. Ez az idő már el is érkezett! Mert az Atya olyanokat keres, akik így imádják.
24. Isten szellem, ezért akik őt imádják, azoknak is szellemben és igazságban kell imádniuk őt.”
25. Az asszony így válaszolt: „Tudom, hogy eljön a Messiás, akit Felkentnek neveznek, és amikor eljön, mindent megmagyaráz majd nekünk.”
26. „Én vagyok a Messiás, aki veled beszélek” - mondta neki Jézus.
27. Ebben a pillanatban megérkeztek a tanítványok. Nagyon elcsodálkoztak, hogy Jézus egy asszonnyal beszélget. De egyikük sem kérdezte meg, hogy mit akart tőle, vagy miért beszélgetett vele.
28. Az asszony ekkor a kútnál hagyta a vizeskorsóját, visszament a városba, és ezt mondta az embereknek:
29. „Gyertek, nézzétek meg azt a férfit, aki mindent elmondott nekem, amit tettem! Lehet, hogy ő a Messiás?”
30. Ekkor az emberek kimentek Jézushoz.
31. Amíg az asszony a városba ment, a tanítványok kínálták Jézust: „Mester, egyél valamit!”
32. De ő ezt felelte: „Van mit ennem, de erről ti nem tudtok.”
33. A tanítványok egymást kérdezgették: „Hogy lehet ez? Talán valaki hozott neki ennivalót?”
34. De Jézus így válaszolt: „Számomra az az étel, ha megteszem azt, amit az Atya rám bízott. Hiszen ezért küldött engem. Engem az táplál, amikor egészen befejezem azt a feladatot, amellyel megbízott.
35. A vetés idején azt szoktátok mondani: »Még négy hónap, és aratni fogunk.« Én pedig azt mondom nektek: nyissátok ki a szemeteket, és lássátok meg, hogy a gabona már megérett az aratásra!
36. Aki learatja, már meg is kapja a fizetését, mert az örök életre gyűjti össze a termést. Ezért együtt örül a vető és az arató.
37. A közmondás ráillik erre: »Az egyik vet, de a termést a másik aratja le.«