11. Ekkor az asszony megkérdezte: „Uram, honnan vennél élő vizet? Hiszen vödröd sincs, a kút pedig mély.
12. Nagyobb lennél, mint Jákób, atyánk, aki ezt a kutat adta nekünk?! Ő maga is ebből ivott, a fiai is, meg a nyájai is!”
13. Jézus így válaszolt: „Akik ebből a vízből isznak, azok újra megszomjaznak.
14. De aki abból a vízből iszik, amit tőlem kap, az soha többé nem szomjazik meg. Bizony, a víz, amit én adok neki, forrássá teszi őt: olyan víz fog folyni a belsejéből, amely örök életet ad.”
15. „Uram, adj nekem is abból a vízből, hogy ne legyek többé szomjas, és ne kelljen innen hordanom a vizet!” — kérte az asszony.
16. Jézus ekkor azt mondta neki: „Menj, hívd a férjedet, és gyertek vissza!”
17. Az asszony így válaszolt: „Nincs férjem.”Jézus erre azt felelte: „Ez valóban igaz, nincs férjed!
18. Öt férjed volt, de akivel most együtt élsz, az nem a férjed! Igazat mondtál.”
19. Ekkor az asszony így felelt: „Uram, látom, hogy próféta vagy!
20. Őseink ezen a hegyen imádták Istent. Ti, zsidók azonban azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben kell Istent imádni.”
21. Jézus így válaszolt neki: „Asszony, higgy nekem: eljön az idő, amikor nem kell sem Jeruzsálembe, sem erre a hegyre felmennie annak, aki az Atyát akarja imádni.
22. Ti azt imádjátok, akit nem ismertek, mi pedig ismerjük azt, akit imádunk, mert az, aki a szabadulást hozza, a zsidók közül jön.
23. De eljön az idő, amikor az igazi imádók szellemben és igazságban imádják az Atyát. Ez az idő már el is érkezett! Mert az Atya olyanokat keres, akik így imádják.
24. Isten szellem, ezért akik őt imádják, azoknak is szellemben és igazságban kell imádniuk őt.”