22. Jézus ezután tanítványaival együtt Júdeába ment. Ott maradt velük, és bemerítette az embereket.
23. János pedig Szálim közelében, Ainonnál merítette be az embereket, mert ott bőven volt víz. Sokan jöttek Jánoshoz, és bemerítkeztek.
24. Jánost ugyanis ekkor még nem zárták börtönbe.
25. Egyszer János néhány tanítványa vitatkozásba keveredett valakivel, aki a zsidó vallási hagyományokat követte. A bemerítkezésről és a megtisztulás szertartásáról vitatkoztak.
26. Végül odamentek Jánoshoz, és ezt mondták neki: „Mester, emlékszel arra a férfira, aki veled volt a Jordánon túl, és akiről te tanúskodtál? Most ő is bemerít, és csak úgy tódul hozzá mindenki!”
27. János így válaszolt: „Az ember a saját erejéből semmire sem jut. Csak azt érheti el, amit Isten ad neki ajándékba.
28. Ti magatok vagytok a tanúim, hogy világosan megmondtam: nem én vagyok a Krisztus! Engem Isten azért küldött, hogy Krisztus előtt járjak, és utat készítsek neki.
29. Az a vőlegény, akinek menyasszonya van! A vőlegény barátja csak vár és figyel, hogy mikor hallja meg a közeledő vőlegény hangját. Mennyire örül, amikor meghallja! Most én is így örülök: boldog vagyok, hogy ő megérkezett!
30. Neki ettől fogva egyre feljebb és feljebb kell emelkednie! Ami pedig engem illet, én egyre kevésbé leszek fontos.”
31. „Ő a Mennyből, Istentől jött, ezért mindenkinél hatalmasabb. Aki a földről származik, az a földhöz tartozik, és földi dolgokról beszél. Ő azonban a Mennyből, Istentől jött, és mindenkinél hatalmasabb!
32. Ő arról beszél, amit maga látott és hallott, az emberek mégsem fogadják el, amit mond.
33. Azok, akik elfogadják, hogy amit mond, az igaz: vagyis hisznek neki, ezzel maguk is bizonyítják, hogy Isten megbízható, és igazat mond.