6. Simon Péter ugyan lemaradt egy kissé, de hamarosan ő is odaért, és be is ment a sírba.
7. Ő is látta a vásznakat, és a kendőt is, amely Jézus arcán volt, de az távolabb feküdt, külön összehajtva.
8. Ekkor bement az a másik tanítvány is, aki elsőként ért a sírhoz. Látta mindezt, és hitt.
9. Ugyanis, még nem értették, amit az Írás mondott, hogy Jézusnak fel kell támadnia a halálból.
10. Ezután a tanítványok hazamentek,
11. Mária pedig ott maradt a sír előtt, és sírt. Közben lehajolt, hogy benézzen a sziklasírba,
12. és két fehér ruhás angyalt látott. Ott ültek, ahol korábban Jézus teste volt: egyik a fejénél, a másik a lábánál.
13. Az angyalok megszólították Máriát: „Miért sírsz, asszony?”Ő így válaszolt: „Mert elvitték Uramat, és nem tudom, hová tették.”
14. Majd hátranézett, és meglátta Jézust, aki ott állt a háta mögött. De Mária nem ismerte fel, hogy ő az.
15. Jézus megkérdezte: „Miért sírsz, asszony? Kit keresel?”Mária azt hitte, hogy a kertésszel beszél, ezért így felelt: „Uram, ha te vitted el, kérlek, mondd meg, hová tetted, és én elviszem!”
16. Jézus nevén szólította: „Mária!”Ekkor Mária megfordult, és azt mondta: „Rabbuni!” Ez héberül azt jelenti: „Mester”.
17. Jézus ezt mondta neki: „Ne érj hozzám, mert még nem mentem fel az Atyához! De menj el a testvéreimhez, és mondd meg nekik: »Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez, és a ti Istenetekhez!«”