17. Jézus ezt mondta neki: „Ne érj hozzám, mert még nem mentem fel az Atyához! De menj el a testvéreimhez, és mondd meg nekik: »Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez, és a ti Istenetekhez!«”
18. Ezután Mária a tanítványokhoz ment, és ezt mondta nekik: „Láttam az Urat!” Elmondta nekik azt is, amit Jézus üzent.
19. Aznap este, a hét első napján, a tanítványok együtt voltak. De bezárták az ajtókat, mivel féltek a zsidó vezetőktől. Jézus hirtelen megjelent közöttük, és köszönt nekik: „Békesség!”
20. Miután ezt mondta, megmutatta nekik a két kezét és az oldalát. A tanítványok nagyon megörültek, hogy látják az Urat.
21. Ezután Jézus újra azt mondta nekik: „Békesség! Ahogyan engem elküldött az Atya, most én is úgy küldelek el titeket.”
22. Miután ezt mondta, rájuk lehelt, és ezt mondta: „Fogadjátok be a Szent Szellemet!
23. Ha megbocsátjátok valakinek a bűneit, akkor azok a bűnök bocsánatot nyernek. Ha pedig nem bocsátjátok meg, akkor azok a bűnök megmaradnak.”
24. Tamás, akit Ikernek is hívtak, a tizenkét tanítvány közé tartozott, de nem volt ott, amikor Jézus megjelent.
25. A többiek elmondták neki, hogy látták az Urat. De Tamás így válaszolt: „Csak akkor hiszem el, ha a saját szememmel látom és megérintem Jézus kezén a szögek helyét, és ha a kezem az oldalára teszem!”
26. Nyolc nappal később a tanítványok zárt ajtók mögött újra összegyűltek, és akkor már Tamás is velük volt. Ekkor Jézus ismét megjelent közöttük. „Békesség!” — köszöntötte őket.
27. Azután Tamáshoz fordult: „Tedd ide az ujjadat, és nézd meg a kezemet! Nyújtsd ki a kezedet, és tedd az oldalamra! Ne kételkedj többé, hanem higgy!”
28. Tamás így felelt: „Uram és Istenem!”
29. Jézus ezt kérdezte tőle: „Azért hiszel, mert látsz engem? Boldogok és áldottak, akik akkor is hisznek, ha nem látnak!”
30. Jézus nagyon sok csodát tett a tanítványai szeme láttára. Ezek közül sok nincs leírva ebben a könyvben.