29. Másnap János meglátta Jézust, amint feléje közeledett, és ezt mondta: „Nézzétek, ő az! Ő Isten Báránya, aki elveszi az egész világ összes bűneit!
30. Ő az, akiről azt mondtam, hogy később fog megérkezni, mint én, mégis nagyobb nálam, mert már előttem is létezett.
31. Én nem ismertem őt. Azért jöttem, hogy vízbe merítsem az embereket, és így Izráel megismerhesse őt.”
32-33. Ezután János így tanúskodott: „Láttam a Szent Szellemet, amint leszállt a Mennyből, mint egy galamb, és megnyugodott őrajta. Én magam nem ismertem őt, de aki elküldött, hogy vízbe merítsem az embereket, azt mondta nekem: »Látni fogod, hogy a Szent Szellem leszáll, és megnyugszik egy férfin. Ő az, aki majd Szent Szellembe merít be.«
34. Én pedig láttam, amint ez beteljesedett: a Szent Szellem leszállt a Mennyből. Olyan volt, mint egy galamb. Őrá szállt le, és megnyugodott rajta, ezért tanúsítom, hogy ő az Isten Fia.”
35. A következő napon is ott volt János két tanítványával.
36. Amikor látta, hogy arra jön Jézus, ezt mondta: „Nézzétek! Ő az Isten Báránya!”
37. Amikor ezt a két tanítvány meghallotta, Jézus után indultak.
38. Jézus megfordult, látta, hogy követik, és megkérdezte tőlük: „Mit akartok?”Ők ezt kérdezték: „Rabbi, azaz Mester, hol laksz?”
39. „Gyertek velem, és meglátjátok!” — válaszolta Jézus. Ők vele is mentek, megnézték, hol lakik, és aznap nála maradtak. Körülbelül délután négy óra volt akkor.
40. Ez a két tanítvány hallotta, amit János Jézusról mondott, és követték Jézust. Az egyik András volt, Simon Péter testvére.
41. András azonnal megkereste testvérét, Simont, és ezt mondta neki: „Megtaláltuk a Messiást, vagyis a Krisztust!”