32. Péter bejárta a Jeruzsálem környékén lévő városokat. Eközben meglátogatta a Lidda városában élő hívőket is.
33. Ott talált egy Éneász nevű béna embert, aki már nyolc éve ágyban fekvő beteg volt.
34. Péter megszólította: „Éneász, Jézus Krisztus meggyógyít téged! Kelj fel, és tedd rendbe az ágyadat!” Ekkor Éneász azonnal felkelt.
35. Lidda és Sáron lakói mind látták, hogy Éneász meggyógyult, és hittek az Úrban.
36. Joppéban élt egy Tábita nevű tanítvány, akit görögül Dorkásznak hívtak. Ez a név egyébként zergét jelent. Ez az asszony mindig jót tett mindenkivel, és sokszor adott pénzt a szegényeknek.
37. Azokban a napokban Tábita megbetegedett, és meg is halt. A holttestét megmosták, és az emeleti szobában fektették le.
38. Joppé közel volt Liddához. Ezért amikor a tanítványok meghallották, hogy Péter Liddában van, elküldtek hozzá két férfit. Ezt üzenték Péternek: „Kérünk, azonnal jöjj át hozzánk!”
39. Péter fel is készült, és elment velük. Amikor megérkezett Liddába, bevezették őt abba a felső szobába, ahol Tábita holtteste feküdt. A síró özvegyasszonyok mind körülállták Pétert, és mutogatták neki azokat a ruhákat, amiket még Tábita készített, amíg velük volt.
40. Péter ekkor mindenkit kiküldött a szobából, letérdelt és imádkozott. Azután a holttesthez fordult, és azt mondta: „Tábita, kelj fel!” Az asszony kinyitotta a szemét, és amikor meglátta Pétert, felült.
41. Péter megfogta a kezét, és segített neki felkelni. Majd behívta a hívőket és az özvegyasszonyokat a szobába. Megmutatta nekik, hogy Tábita él.
42. Ennek az eseménynek elterjedt a híre egész Joppéban, és sokan hittek az Úrban.
43. Péter ezután még sokáig Joppéban maradt egy Simon nevű bőrműves mesternél.