20. Egyenesen a zsinagógákba ment, és Jézusról beszélt a zsidóknak. Azt mondta: „Ez a Jézus az Isten Fia”.
21. Akik hallották Sault, nagyon csodálkoztak, és azt kérdezgették: „Nem ő az, aki Jeruzsálemben el akarta pusztítani azokat, akik Jézus nevében hisznek? Nem azért jött Damaszkuszba is, hogy elfogja Jézus tanítványait, és a jeruzsálemi főpapokhoz vigye őket?”
22. De Saul egyre nagyobb erővel bizonyította nekik, hogy Jézus a Krisztus. Ezért a Damaszkuszban lakó zsidók nem tudtak vitatkozni vele.
23-24. Ezután sok nappal a damaszkuszi zsidók elhatározták, hogy megölik Sault. Éjjel-nappal figyelték a város kapuit, hogy ha arra jön, meggyilkolják.
25. De Saul megtudta, hogy mire készülnek. A tanítványok éjszaka egy kosárban leengedték őt a városfalon keresztül, és így elmenekült.
26. Amikor Saul megérkezett Jeruzsálembe, szeretett volna a tanítványok közé tartozni. De azok mind féltek tőle, mert nem hitték el, hogy ő is Jézus tanítványa lett.
27. Csak Barnabás barátkozott vele, és elvitte az apostolokhoz. Elmagyarázta nekik, hogyan látta meg Saul az Urat az úton, hogyan szólt hozzá az Úr, és hogy Damaszkuszban Saul milyen bátran beszélt Jézus nevében.
28. Így azután Saul is a tanítványok közé tartozott, szabadon járt-kelt Jeruzsálemben, és bátran beszélt az Úr nevében.
29. Gyakran beszélgetett, sőt vitatkozott a görögül beszélő zsidókkal. Azok pedig meg akarták gyilkolni.
30. Amikor a testvérek ezt megtudták, elvitték Sault Cézárea városába, és onnan továbbküldték Tarzuszba.
31. Ebben az időben Júdeában, Galileában és Samáriában az egész eklézsia mindenhol nyugalmat élvezett, épült és gyarapodott. A hívők egész életükkel tisztelték az Urat, a Szent Szellem pedig bátorította és segítette őket. Ezért egyre többen csatlakoztak hozzájuk.
32. Péter bejárta a Jeruzsálem környékén lévő városokat. Eközben meglátogatta a Lidda városában élő hívőket is.
33. Ott talált egy Éneász nevű béna embert, aki már nyolc éve ágyban fekvő beteg volt.
34. Péter megszólította: „Éneász, Jézus Krisztus meggyógyít téged! Kelj fel, és tedd rendbe az ágyadat!” Ekkor Éneász azonnal felkelt.
35. Lidda és Sáron lakói mind látták, hogy Éneász meggyógyult, és hittek az Úrban.
36. Joppéban élt egy Tábita nevű tanítvány, akit görögül Dorkásznak hívtak. Ez a név egyébként zergét jelent. Ez az asszony mindig jót tett mindenkivel, és sokszor adott pénzt a szegényeknek.
37. Azokban a napokban Tábita megbetegedett, és meg is halt. A holttestét megmosták, és az emeleti szobában fektették le.
38. Joppé közel volt Liddához. Ezért amikor a tanítványok meghallották, hogy Péter Liddában van, elküldtek hozzá két férfit. Ezt üzenték Péternek: „Kérünk, azonnal jöjj át hozzánk!”
39. Péter fel is készült, és elment velük. Amikor megérkezett Liddába, bevezették őt abba a felső szobába, ahol Tábita holtteste feküdt. A síró özvegyasszonyok mind körülállták Pétert, és mutogatták neki azokat a ruhákat, amiket még Tábita készített, amíg velük volt.
40. Péter ekkor mindenkit kiküldött a szobából, letérdelt és imádkozott. Azután a holttesthez fordult, és azt mondta: „Tábita, kelj fel!” Az asszony kinyitotta a szemét, és amikor meglátta Pétert, felült.