20. Egyenesen a zsinagógákba ment, és Jézusról beszélt a zsidóknak. Azt mondta: „Ez a Jézus az Isten Fia”.
21. Akik hallották Sault, nagyon csodálkoztak, és azt kérdezgették: „Nem ő az, aki Jeruzsálemben el akarta pusztítani azokat, akik Jézus nevében hisznek? Nem azért jött Damaszkuszba is, hogy elfogja Jézus tanítványait, és a jeruzsálemi főpapokhoz vigye őket?”
22. De Saul egyre nagyobb erővel bizonyította nekik, hogy Jézus a Krisztus. Ezért a Damaszkuszban lakó zsidók nem tudtak vitatkozni vele.
23-24. Ezután sok nappal a damaszkuszi zsidók elhatározták, hogy megölik Sault. Éjjel-nappal figyelték a város kapuit, hogy ha arra jön, meggyilkolják.
25. De Saul megtudta, hogy mire készülnek. A tanítványok éjszaka egy kosárban leengedték őt a városfalon keresztül, és így elmenekült.
26. Amikor Saul megérkezett Jeruzsálembe, szeretett volna a tanítványok közé tartozni. De azok mind féltek tőle, mert nem hitték el, hogy ő is Jézus tanítványa lett.
27. Csak Barnabás barátkozott vele, és elvitte az apostolokhoz. Elmagyarázta nekik, hogyan látta meg Saul az Urat az úton, hogyan szólt hozzá az Úr, és hogy Damaszkuszban Saul milyen bátran beszélt Jézus nevében.
28. Így azután Saul is a tanítványok közé tartozott, szabadon járt-kelt Jeruzsálemben, és bátran beszélt az Úr nevében.
29. Gyakran beszélgetett, sőt vitatkozott a görögül beszélő zsidókkal. Azok pedig meg akarták gyilkolni.
30. Amikor a testvérek ezt megtudták, elvitték Sault Cézárea városába, és onnan továbbküldték Tarzuszba.