13. Onnan továbbhajóztunk, és Régiumban kötöttünk ki. Másnap déli szél fújt, így továbbindultunk. Két nap alatt eljutottunk Puteoliba.
14. Itt találkoztunk néhány testvérrel, akik megkértek, hogy maradjunk velük hét napig.Végül megérkeztünk Rómába.
15. A római testvérek már hallottak rólunk, és elénk jöttek egészen az Appiusz piacáig és a Három Vendégfogadóig. Amikor Pál meglátta őket, hálát adott Istennek, és sokkal bátrabb lett.
16. Amikor megérkeztünk Rómába, Pálnak megengedték, hogy egyedül lakjon. Csak az a katona lakott vele, aki őrizte.
17. Három nappal később Pál magához hívta a Rómában lakó zsidók vezetőit. Amikor összegyűltek, ezt mondta: „Testvéreim, annak ellenére, hogy semmi rosszat nem tettem népünk vagy atyáink szokásai ellen, Jeruzsálemben mégis fogolyként adtak át a rómaiaknak.
18. Miután a rómaiak kihallgattak, szabadon akartak engedni, mert semmi halálbüntetést érdemlő bűnt nem találtak bennem.
19. De a zsidók nem akarták, hogy a rómaiak elengedjenek. Emiatt kénytelen voltam azt kérni, hogy a császár ítéljen az ügyemben. De nem azért tettem ezt, mintha valamivel vádolni akarnám népemet.
20. Ezért kértem, hogy jöjjetek hozzám, és beszélhessek veletek. Mert Izráel reménysége miatt viselem ezeket a láncokat.”
21. A zsidó vezetők erre azt válaszolták Pálnak: „Mi nem kaptunk rólad semmiféle levelet Júdeából, és az onnan jött testvérek sem hoztak híreket, és nem mondtak rosszat rólad.