20. Amikor Istvánt megölték, aki rólad tanúskodott és beszélt az embereknek, én is ott álltam, és helyeseltem, hogy megöljék. Sőt, őriztem is azoknak a ruháit, akik megölték Istvánt.«
21. De Jézus azt válaszolta: »Most indulj el! Messzire küldelek téged, a nem zsidó népekhez.«”
22. Az összegyűltek eddig csendben hallgatták Pált, de mikor ezt mondta, elkezdtek kiabálni: „Öld meg! Öld meg! Az ilyen embernek nem szabad élnie!”
23. Felsőruháikat eldobálták, ordítoztak, és port szórtak a levegőbe.
24. A parancsnok ekkor mondta a katonáknak, hogy Pált vigyék be a várba, és korbácsolják meg. Azt akarta, hogy Pál mondja meg, miért kiabáltak rá ilyen haragosan.
25. Amikor Pált megkötözték, hogy előkészítsék a megkorbácsoláshoz, ő megkérdezte az ott álló századostól: „Szabad-e nektek egy római állampolgárt ítélet nélkül megkorbácsolni?”
26. Ekkor a százados a parancsnokhoz sietett, és azt mondta neki: „Vigyázz, mit teszel, mert ez a férfi római állampolgár!”
27. A parancsnok ekkor Pálhoz sietett, és megkérdezte: „Mondd, te igazán római állampolgár vagy?”„Az vagyok”—mondta Pál.
28. „Én sokat fizettem azért, hogy római polgár lehessek” — mondta a parancsnok.„Én pedig már római polgárnak születtem”—felelte Pál.
29. Ekkor azok, akik meg akarták verni, azonnal elmentek. A parancsnok is megijedt, amikor megtudta, hogy Pál római állampolgár, és ő mégis megkötöztette.
30. A parancsnok pontosan meg akarta tudni, mivel vádolják Pált a zsidók. Ezért másnap összehívta a főpapokat és az egész Főtanácsot. Pált pedig eléjük állította, miután levette róla a láncokat.