17. Később visszajöttem Jeruzsálembe, és amikor a Templomban imádkoztam, látomást láttam.
18. Jézust láttam, aki azt mondta nekem: »Siess, menj el Jeruzsálemből hamar, mert itt nem hiszik el, amit rólam mondasz!«
19. Én így feleltem: »Uram, ezek az emberek tudják, hogy én egyik zsinagógától a másikhoz mentem, elfogtam, börtönbe zártam és megvertem azokat, akik benned hisznek!
20. Amikor Istvánt megölték, aki rólad tanúskodott és beszélt az embereknek, én is ott álltam, és helyeseltem, hogy megöljék. Sőt, őriztem is azoknak a ruháit, akik megölték Istvánt.«
21. De Jézus azt válaszolta: »Most indulj el! Messzire küldelek téged, a nem zsidó népekhez.«”
22. Az összegyűltek eddig csendben hallgatták Pált, de mikor ezt mondta, elkezdtek kiabálni: „Öld meg! Öld meg! Az ilyen embernek nem szabad élnie!”
23. Felsőruháikat eldobálták, ordítoztak, és port szórtak a levegőbe.
24. A parancsnok ekkor mondta a katonáknak, hogy Pált vigyék be a várba, és korbácsolják meg. Azt akarta, hogy Pál mondja meg, miért kiabáltak rá ilyen haragosan.
25. Amikor Pált megkötözték, hogy előkészítsék a megkorbácsoláshoz, ő megkérdezte az ott álló századostól: „Szabad-e nektek egy római állampolgárt ítélet nélkül megkorbácsolni?”
26. Ekkor a százados a parancsnokhoz sietett, és azt mondta neki: „Vigyázz, mit teszel, mert ez a férfi római állampolgár!”
27. A parancsnok ekkor Pálhoz sietett, és megkérdezte: „Mondd, te igazán római állampolgár vagy?”„Az vagyok”—mondta Pál.
28. „Én sokat fizettem azért, hogy római polgár lehessek” — mondta a parancsnok.„Én pedig már római polgárnak születtem”—felelte Pál.
29. Ekkor azok, akik meg akarták verni, azonnal elmentek. A parancsnok is megijedt, amikor megtudta, hogy Pál római állampolgár, és ő mégis megkötöztette.
30. A parancsnok pontosan meg akarta tudni, mivel vádolják Pált a zsidók. Ezért másnap összehívta a főpapokat és az egész Főtanácsot. Pált pedig eléjük állította, miután levette róla a láncokat.