29. Testvéreim, nyíltan megmondhatom nektek, hogy Dávid, aki ősapánk volt, meghalt, eltemették, és a sírja itt van Jeruzsálemben mind a mai napig.
30. Ő azonban próféta volt, és tudta, hogy Isten megígért neki valamit. Azt ígérte, sőt meg is esküdött rá, hogy Dávid egyik utódját teszi királlyá Dávid trónján.
31. Mivel Dávid ezt előre látta, ezért a Krisztus feltámadásáról beszélt, amikor azt mondta:»Nem maradt a Halál birodalmában,és teste nem pusztult el a sírban.«
32. Így tehát nem Dávid, hanem Jézus az, akit Isten feltámasztott a halálból! Erről mi mindnyájan tanúskodunk.
33. Azután Jézust a legmagasabb helyre emelte fel Isten, és a jobb oldalára ültette. Ekkor Jézus megkapta az Atyától a megígért Szent Szellemet, akit most kiárasztott. Ez történik most a ti szemetek előtt, és ezt halljátok.
34. Hiszen nem Dávid ment fel a Mennybe, amint ő maga mondta:»Így szólt az ÚR az én Uramhoz:Ülj a jobb oldalamra,
35. amíg ellenségeidet hatalmad alá kényszerítem!« Zsolt 110:1
36. Ezért tudja meg Izráel egész népe, hogy Isten Úrrá és Krisztussá tette azt a Jézust, akit ti a keresztfán megöltetek. Ez egészen biztosan igaz!”
37. Ezek a szavak úgy szíven találták őket, hogy azt kérdezték Pétertől és a többi apostoltól: „Akkor most mit tegyünk, testvérek?”
38. Péter erre így válaszolt: „Változtassátok meg gondolkozásotokat és életeteket, merítkezzetek be mindannyian Jézus Krisztus nevében, Isten meg fogja bocsátani bűneiteket, és a Szent Szellem ajándékát adja nektek.
39. Mert az ígéret nektek szól és gyermekeiteknek, és azoknak is, akik távol vannak. Mindenkinek, akit az Úr, a mi Istenünk magához hív.”
40. Péter még sok egyebet is mondott nekik, hogy figyelmeztesse és biztassa őket. Ezt mondta nekik: „Mentsétek ki magatokat ebből a gonosz nemzedékből!”
41. Akik elfogadták Péter beszédét, még azon a napon bemerítkeztek. Így körülbelül háromezren csatlakoztak hozzájuk.
42. Ezek kitartóan foglalkoztak az apostolok tanításával, részt vettek a közösségben és a kenyér megtörésében, és együtt imádkoztak.
43. Az apostolok által sok jel és csoda történt, ezért mindenkiben Isten iránti félelem és tisztelet támadt.
44. A hívők egy akaraton voltak, és amijük csak volt, mindent közösnek tekintettek.
45. Akiknek valami vagyonuk volt, eladták, és az árát szétosztották a testvérek között. Mindenkinek annyit adtak, amennyire szüksége volt.
46. Napról napra rendszeresen összegyűltek a Templomban. Otthonaikban megtörték a kenyeret, őszinte szívvel és boldog örömmel együtt ettek, és
47. dicsérték Istent. Még azok is kedvelték őket, akik nem tartoztak közéjük. Az Úr pedig napról napra növelte a csoportot olyanokkal, akik hívőkké lettek, és csatlakoztak hozzájuk.