18. A hívők közül sokan bevallották gonosz tetteiket a többiek előtt.
19. Voltak olyan hívők, akik korábban varázsoltak. Ezek közül sokan összegyűjtötték a varázsláshoz használt könyveiket, és a többiek szeme láttára elégették őket. Az így elégetett könyvek összesen körülbelül ötvenezer ezüstpénzt értek.
20. Ezért azután Isten üzenete egyre erősebben terjedt, és egyre többen hittek Jézusban.
21. Ezek után Pál elhatározta, hogy felmegy Jeruzsálembe. Az volt a terve, hogy keresztülutazik Macedónián és Akháján. Ezt gondolta: „Jeruzsálem után Rómába is el kell mennem.”
22. Ezért két segítőtársát, Timóteust és Erásztoszt előreküldte Macedóniába, ő maga pedig egy ideig még Ázsiában maradt.
23. Ekkor történt, hogy nagy zűrzavar támadt Efezusban az Úr Útja miatt.
24. Volt a városban egy Demeter nevű ötvösmester. Azzal foglalkozott, hogy Artemisz istennő templomának kicsinyített másolatát készítette ezüstből. A műhelyében dolgozó munkások ezért jó fizetést kaptak.
25. Demeter összegyűjtötte ezeket a munkásokat és a többi hasonló iparost. Azt mondta nekik: „Tudjátok, milyen sok pénzt keresünk ezzel a mesterséggel.
26. Ugyanakkor ti magatok is látjátok, mit művel ez a Pál, és halljátok, mit mond! És mennyi embert meggyőzött már, de nem csak Efezusban, hanem szinte egész Ázsiában. Azt mondja, hogy a kézzel készített istenek valójában nem is istenek.
27. Ez nagyon veszélyes! Rossz híre lesz a munkánknak. Sőt, a mi nagy istennőnket, Artemiszt és a templomát is semmibe veszik. Pedig Artemiszt egész Ázsia, sőt az egész világ istennőként tiszteli!”
28. Ekkor az összegyűltek nagyon dühösek lettek, és így kiáltoztak: „Nagy az Efezusi Artemisz!”
29. Az egész városban zűrzavar támadt. Elfogták Gájuszt és Arisztarkhoszt, akik Macedóniából jöttek, és Pál útitársai voltak. Erőszakkal elvitték őket a stadionba, ahol nagyon sokan összegyűltek.
30. Pál is oda akart menni, hogy szóljon a tömeghez, de a tanítványok nem engedték.
31. Pálnak volt néhány barátja a város vezetői között. Ezek is azt üzenték neki, hogy ne menjen a stadionba.
32. Közben a stadionban összegyűlt tömeg már mindenfélét kiabált. Az egész gyűlés összezavarodott, sőt a legtöbben azt sem tudták, miért jöttek ide.
33. A zsidók kiválasztották Sándort, és előre állították, hogy beszéljen. Sándor intett a kezével, és beszédet akart mondani.
34. De mikor az emberek megtudták, hogy zsidó, még jobban kiabáltak. Mindenki kórusban ordította: „Nagy az efezusi Artemisz! Nagy az efezusi Artemisz! …” Ez körülbelül két óra hosszat tartott.
35. Végre a város egyik vezetője lecsendesítette a kiabáló sokaságot. Ezt mondta: „Efezusiak! Van-e valaki széles e világon, aki ne tudná, hogy Efezus városa őrzi a nagy Artemisz istennő templomát, és az égből hullott szent követ?!
36. Mivel mindez nyilvánvaló, csillapodjatok le, és ne okozzatok semmi bajt!
37. Mert idehoztátok ezeket az embereket, holott nem loptak semmit a templomból, és nem mondtak rosszat istennőnkre.