12. Az emberek elvitték a betegekhez a zsebkendőket és ruhákat, amelyeket Pál viselt, a betegek pedig meggyógyultak, és a gonosz szellemek kimentek belőlük.
13. Arra járt néhány zsidó, akik azzal foglalkoztak, hogy a gonosz szellemeket kiűzzék az emberekből. Megpróbálták az Úr Jézus nevét erre a célra használni. Azt mondták a gonosz szellemeknek: „Annak a Jézusnak a nevében parancsolunk nektek, akiről Pál beszél!”
14. Ezt tette a zsidó főpap, Szkéva hét fia is.
15. De egyszer a gonosz szellem így beszélt vissza ezeknek a zsidóknak: „Jézust ismerem, Pálról is hallottam, de kik vagytok ti?!”
16. Akkor az az ember, akiben a gonosz szellem volt, rájuk ugrott, megverte őket, és még a ruhát is letépte róluk. Erősebb volt, mint ők együttesen, annyira, hogy azok meztelenül és sebesülten rohantak ki a házból.
17. Ezt mindenki megtudta, aki csak Efezusban lakott, zsidók és görögök egyaránt. Félelem fogta el őket, és még jobban tisztelték az Úr Jézus nevét.
18. A hívők közül sokan bevallották gonosz tetteiket a többiek előtt.
19. Voltak olyan hívők, akik korábban varázsoltak. Ezek közül sokan összegyűjtötték a varázsláshoz használt könyveiket, és a többiek szeme láttára elégették őket. Az így elégetett könyvek összesen körülbelül ötvenezer ezüstpénzt értek.
20. Ezért azután Isten üzenete egyre erősebben terjedt, és egyre többen hittek Jézusban.
21. Ezek után Pál elhatározta, hogy felmegy Jeruzsálembe. Az volt a terve, hogy keresztülutazik Macedónián és Akháján. Ezt gondolta: „Jeruzsálem után Rómába is el kell mennem.”
22. Ezért két segítőtársát, Timóteust és Erásztoszt előreküldte Macedóniába, ő maga pedig egy ideig még Ázsiában maradt.
23. Ekkor történt, hogy nagy zűrzavar támadt Efezusban az Úr Útja miatt.