25. Istennek nincs szüksége rá, hogy az emberek szolgálják őt. Éppen ellenkezőleg! Ő ad mindenkinek életet, leheletet, és mindent.
26. Ő teremtette az első embert, és annak az utódaiból az összes nemzetet. Isten akarta, hogy az emberek az egész Földön mindenhol elterjedjenek. Ő jelölte ki a népek lakóhelyének határait. Ő határozta meg azt is, hogy meddig lakjanak ott.
27. Mindezt azért tette, hogy az emberek keressék Istent, kinyújtsák a kezüket utána, kitapogassák őt a sötétben, és talán meg is találják. Pedig Isten nincs messze egyikünktől sem!
28. »Mert benne élünk, mozgunk, és vagyunk.« Költőitek közül az egyik ezt mondta: »Mert az ő gyermekei vagyunk.«
29. Mivel valóban Isten gyermekei vagyunk, hogyan is gondolhatnánk, hogy Isten hasonló az aranyhoz, ezüsthöz, vagy kőhöz, amit az emberi művészet, vagy képzelet formált ki?!
30. Eddig az emberek nem értették meg, hogy Isten nem ilyen. Isten mostanáig türelmes volt, most azonban mindenkinek mindenhol azt parancsolja, hogy változtassa meg a gondolkodását és az életét.
31. Mert Isten már kijelölte azt a napot, amelyen ítéletet tart az összes ember felett az egész világon. Az ő ítélete igazságos lesz. Ezt az ítéletet egy férfi által fogja tartani, akit erre a célra már kiválasztott. Azzal bizonyította ezt mindenki számára, hogy ezt a férfit feltámasztotta a halálból!”
32. Amikor az emberek a feltámadásról hallottak, voltak, akik kicsúfolták Pált, mások viszont azt mondták: „Szeretnénk, ha beszélnél még erről.”
33. Pál ezután elment közülük.
34. Dioniziosz, az Areopágosz tagja, egy Damarisz nevű asszony és még néhányan azonban hittek Jézusban, és együtt mentek Pállal.