6. Amikor Pál és Barnabás ezt megtudták, elmenekültek a városból. Elmentek Likaónia városaiba, Lisztrába, Derbébe és azoknak a városoknak a környékére.
7. Ott is hirdették az örömhírt.
8. Élt Lisztrában egy ember, aki születésétől fogva béna volt. Soha életében nem tudott járni.
9. Ott ült a földön, és a többiekkel együtt hallgatta Pál beszédét. Egyszer Pál ránézett, és látta, hogy a béna hisz abban, hogy Isten meg tudja gyógyítani.
10. Ekkor Pál hangosan rákiáltott: „Kelj fel, és állj a lábadra!” Ekkor az felugrott, és járni kezdett.
11. Amikor a sokaság látta, hogy Pál mit tett, likaóniai nyelven így kiabáltak: „Az istenek emberi formában lejöttek hozzánk!”
12. Barnabásról azt mondták, hogy ő Zeusz, Pált pedig Hermésznek nevezték, mivel legtöbbször ő beszélt.
13. Zeusz temploma a város közelében volt. Zeusz papja virágokkal díszített bikákat vezetett a város kapujához. Az összegyűlt tömeggel együtt áldozatot akart bemutatni Pálnak és Barnabásnak.
14. Amikor az apostolok, Pál és Barnabás megértették ezt, megszaggatták ruhájukat, és a tömeg közé futva így kiáltottak:
15. „Miért tesztek ilyet? Nem vagyunk mi istenek, csak ugyanolyan emberek, mint ti! Azért jöttünk, hogy hirdessük nektek az örömhírt, és hogy ezektől az értelmetlen dolgoktól az élő Istenhez forduljatok. Mert ő teremtette az eget, a földet, a tengert és mindent, ami bennük van.