17. Mégis bebizonyította, hogy él, mert jól bánt veletek. Ő adott nektek esőt az égből, jó termést és gyümölcsöket a maga idején. Ő adott nektek bőségesen enni, és ő tölti meg lelketeket jókedvvel és örömmel!”
18. De még ezzel is alig tudták az embereket lebeszélni arról, hogy áldozatot mutassanak be nekik.
19. Később azonban a pizidiai Antiókhiából és Ikóniumból átjött néhány zsidó. Addig uszították az embereket Pál ellen, amíg meggyőzték őket. A tömeg nagyon haragudott Pálra, és köveket dobáltak rá. Azt hitték, hogy meg is halt, ezért kivonszolták a városból.
20. De Jézus tanítványai összegyűltek Pál körül, aki felkelt, és visszament a városba. Másnap pedig Barnabással együtt továbbment Derbébe.
21. Derbében is hirdették az örömhírt, és ott is sokan Jézus tanítványai lettek. Azután visszatértek Lisztrába, majd Ikóniumba, onnan pedig a pizidiai Antiókhiába.
22. Mindenhol megerősítették az ott lakó tanítványokat, és bátorították őket, hogy maradjanak meg a hitben. „Sok szenvedésen kell keresztülmennünk, amíg eljutunk Isten Királyságába” - mondták nekik.
23. Pál és Barnabás minden egyes városban kiválasztották a helyi gyülekezet vezetőit, böjtöltek és imádkoztak értük. Az Úr kegyelmére bízták őket, akiben mindannyian hittek.
24. Pizidián át Pamfiliába, majd
25. Pergébe mentek. Itt is hirdették az örömhírt. Azután Attáliába érkeztek, ahol
26. hajóra szálltak. Ezután tértek vissza a szíriai Antiókhiába. Ebből a városból indultak útnak, amikor Isten kegyelmére bízták és kiküldték őket arra a feladatra, amelyet most befejeztek.
27. Amikor megérkeztek, összehívták az egész helyi gyülekezetet. Pál és Barnabás mindenről beszámoltak, amit Isten velük tett. Azt is elmondták, hogy Isten a nem zsidó népek előtt is kinyitotta a kaput, hogy higgyenek Jézusban.
28. Majd hosszú időt töltöttek a tanítványokkal.